Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — II. (dráma)
APAFEJ Sokat ittál. KÖLÖK (jölpattanj Már fölnőtt vagyok! Már elmúltam tizennyolc éves! APAFEJ Csak nyugi. KÖLÖK (a szekrényhez rohan, előhúzza az igazolványt, belelapoz, mutatja Apafejnek) Ez mi?! (Közelebb lép az asztalhoz, ujjával a bejegyzésre bök) Ezt ki irta át?! (Marjorie felé pillant) Ki csinált a hármasból hatost?! MARJORIE (megfogja Kölök karját) Ne... KÖLÖK Jogom van az önálló életre! APAFEJ Mutasd. (Nyúl az igazolványért. A világítás élesebbé válik) KÖLÖK (visszahúzza előle a kezét) Majd én utánanézek! Fölkutatom a papírjaimat! APAFEJ (föláll) Add ide, mondom. (Kölök hátrateszi a kezét, amelyben az igazolványt iartja, s dacosan néz Apafej szeme közé. Apafej odamegy hozzá, egy ügyes mozdulattal kirántja a kezéből a könyvecskét, és a zubbonya zsebébe süllyeszti) APAFEJ (visszaballag a helyére) Menj aludni. KÖLÖK Még van egy kis dolgom. APAFEJ Dolgod? Miféle? MARJORIE (az asztal felé húzza a fiút) Ül] le. KÖLÖK (kirántja a karját az asszony kezéből) Mindig csak neki legyen igaza? MARJORIE (tanácstalanul áll a két férfi között) Olyan jó volt eddig. KÖLÖK (dacosan) Nekem nem volt jó! Nekem itt sohase lesz jó! APAFEJ Dőlj le az ágyra. KÖLÖK (dühösen) Nem érek rá! (Gúnnyal) Még ma minden eldől. (Az óra felé) Még pár perc, és itt a ... MARJORIE (a szavába vág) Ne! (Éles fény) APAFEJ (fölkapja a fejét) Ki van itt? KÖLÖK (kárörömmel) Aki megszabadít tetőled! (Szünet, majd) Ha sikerül, még ma. odébb állok! APAFEJ Megőrültél? KÖLÖK Eddig voltam őrült, hogy rád hallgattam! APAFEJ Fogd be a szád! KÖLÖK Hogy hallgattam a hülye meséidet! APAFEJ (fölkel, megfogja a fiút, az ágyhoz vonszolja) Feküdj le! (Kölök kiszabadítja magát Apafej karjából, az asztalt megkerülve az ajtó felé szalad,, de az öreg az útját állja) KÖLÖK (félre akarja lökni Apafejt) Engedj! APAFEJ (hátát nekitámasztja az ajtónak) Hova? KÖLÖK (dühödten cibálja az öreget] Ki. APAFEJ Hova ki? KÖLÖK Mi közöd hozzá?! Engedj! APAFEJ Nem mész sehova! KÖLÖK (gúnyosan) Úgyis elmegyek! Ha most nem, máskor! (Apafej hátra nyúl, megfordítja az ajtó zárjában a kulcsot, kihúzza, és a zsebébe dugja. — A zene már nem szól. Az udvaron veszettül ugatni kezd a kutya. Kisvártatva füttyszó hallatszik odalentről. Marjorie az ajtóhoz siet) MARJORIE (kikiált a csukott ajtón keresztül] Itt vagyok. Mindjárt. (Apafejhez) Tessék kinyitni... KÖLÖK (ő is az ajtónál van már, rángatja a kilincset) Nyisd ki, Apafej! IApafej az asztal mögé ballag, leül a helyére) IDEGEN (a lépcsők alól) Marjorie! MARJORIE Rögtön. KÖLÖK (Apafejhez/ Add ide a kulcsot! (Az öregnek ugrik, de az ellöki magától) APAFEJ (mereven nézi az ajtót] Maradj veszteg! IDEGEN (a lépcsőkről) Marjorie! MARJORIE (ijedten nyomkodja a kilincset) Be van zárva! KÖLÖK (segít az asszonynak) Kifeszítjük! IDEGEN (már közvetlenül az ajtó mögül) Marjorie!
