Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - Varga Imre: Boszorkányszombat (részletek egy verses Játékból)
KIKIÁLTÓ Ninivei utazásra indul délután egy bárka, aki ügyes, kaphat jegyet — bár fogyóban már a helyek —. Hajó indul Ninivébe, mesék, csudák helyszínére. Ott van Jónás aranyszobra, ott a Cethal pantheonja. S a városka egyik terén műsivatag, aranytehén. A Tök bárban helyi ízek, sülttök, rum és rántott csízek, á la Rimbaud tevecomb, táncparkett, hol zene zsong, Poe úr sült és főtt macskája, babsaláta, zabsaláta. Ninivei utazásra indul délután a bárka. Aki szemes, aki füles, tüstént megváltja a jegyet. A Dilettáns, Äbécés, Satabakter és a többiek azonnal a pénztárhoz tülekednek. A Mester int, elindulunk a hajnalfénnyel sugárzó dombra. Egyre halkul a vásár zaja. A dombtető felé közeledve érezzük a csípős hajnali szelet. A Mester előttem meglassította lépteit „Amint láttam, hogy lassabban siet, s méltóságát nem veszti, futva, lépte, eddig bilincsbe vert figyelmemet tágulni érzém s nyílni, nézni végre s szemem a messze csúcs felé vetettem, mely legfölül szökött föl ott az égre! A nap, mely izzón vöröslött mögöttem, árnyékká tört előttem, oly alakban, amint testemmel ellenzője lettem. Megijedtem, hogy egyedül maradtam, s vissza is néztem, mert riadva láttam, hogy nincs többé árny a földön, csak alattam. Nagy robajjal lehull az égről a hold.*” Fölébredek. Hajnali mozgás az utcán. A nagy ruhásszekrény tántorogva hátrál a falhoz, majd mereven megáll. A vízesés visszaváltozik falitükörré. Szomjasan nyúlok a vizespohár után. Lassú kortyokban fenékig iszom.** * Dante: Isteni Színjáték (Purgatórium III. ének). Babits Mihály fordítása. * Lásd ennek ellenpontjaként Rilkét: Innom túl sok volna, túl világos.
