Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - Zalabai Zsigmond: Gyermek- és ifjúsági irodalmunk a hetvenes években (tanulmány)
4. örvendetes jelenségként tarthatjuk számon, hogy — nem függetlenül a kiadó szervezőkészségének növekedésétől — jelentősen gyarapodott a gyermekköltészetet művelők mezőnye. A Tapsiráré-tapsórum és a Labdarózsa, nyárt hó című gyűjteményeket a következő költők együttes munkája hozta létre: Cselényi László, Dénes György, Gál Sándor, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér Simkó Tibor, Tóth Elemér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre, Veres János, Zs. Nagy Lajos. Véleményem szerint az Egyszemű éjszaka költőinek (akik modernizmusukat, „szó-mágiájukat”, azaz a nyelvi jelre irányultságukat, a képek közötti merész vágásokat vitték át a gyermeklírába) és Zs. Nagy Lajosnak, aki verbális humorát e könnyed szövegekben remekül kamatoztatja, nem kis részük van abban, hogy gyermeklíránk határozottan a korszerűsödés Irányába fordult, s esélyeket teremtett arra, hogy háttérbe szorítsa az avatag, esztétikai szempontokat mellőző rigmusokat és együgyű történetkéket, amelyektől különben — sajnos — nem volt mentes ez az évtized sem. Azok után persze, hogy az 1948—1969 közötti időszakban a gyermekirodalomnak nem alakultak ki helyes értékelési szempontjai, hogy gyermeklíránk meg sem kísérelte a fölzárkózást a korszerűbb törekvésekhez, hogy a két évtized alatt csak elenyészően kis számú színvonalasabb alkotás látott napvilágot, nem csodálkozhatunk azon, hogy a hetvenes években sem változott meg máról holnapra a helyzet. Sem a kiadott művek, sem a megjelent bírálatok mennyiségi növekedése nem fedheti el a minőség kérdését, s ha e tekintetben van is előrelépés, korántsem lehetünk még elégedettek. Petrik József, Verseghy Erzsébet, Dénes György kötetéről, Simkó Tibor első könyvéről A játszótársam . .. című tanulmányomban annak idején részletesen szóltam; itt és most ezért csak ennyit: az összmagyar gyermeklíra viszonylatában valahol a perifériákon helyezkednek el. Gömöri Kovács István Hívogató ja — lásd Varga Imre értékelését! — klasszikus példája annak, miképpen nem szabad gyermekverset írni. Gyurcsó István Csigahát on-jában és Gál Sándor Csikótáncb. ban is feltűnően sok a szokvány, a gondolati, szemléleti klisé, a nyelvi kopottság; s a Csillagrózsa után Tóth Elemér Csillagménese is vegyes értéknek tetszik: telitalálatok mellett mintha a kimerülés, a szür- kítő rutin nyomait is magán viselné ... Egészében a hetvenes évek szlovákiai magyar gyermeklíráját nem az egyértelmű színvonalemelkedés jellemzi, legföljebb az erőteljes polarizálódás: Tóth Elemér két kötetének java része, Simkó Tibor nagy sikerű Tikirikitakarakja., a Tapsiráré-tapsórum című antológia, a Gágyor József néprajzi gyűjtése alapján készült Szól a rigó kiskorá ban, a Labdarózsa, nyári hó című gyűjtemény már egy korszerű, az összmagyar gyer- meklíra értékszintjét megközelítő szerzői és kiadói törekvés eredményének tekinthető, s a provincializmus, a szemléleti avíttság, a formaavultság, a stílusmásodlagosság, a nyelvi szürkeség ellenében hat. Csipkerózsika föl-fölnyitja a szemét, ébredezvén hosszúra nyúlt álmából, s próbál nézni immár nagyobbakra is, keresve a hangot, amely az irodalmiság igényének föladása nélkül szól a gyermekhez. Segítségére van ebben a kritikai szemlélet is, amely évtizedünkben, akárcsak gyermeklíránk, maga is átesett bizonyos differenciálódáson, s végre valahára esztétikai szempontok alapján is megközelíti a szövegeket. A játszótársam... című tanulmány mellett elsősorban Varga Imre recenzióira, Bodnár Gyula írásaira és Tőzsér Árpád Simkó-elemzésére gondolok; mind megannyi erőteljesen ad hangot annak a (tájainkon még bizonygatásra szoruló) nézetnek, hogy a gyermekirodaimat is elsősorban irodalomként kell művelni, minősíteni. Erre utalnak a gyermekkönyveinkről mind gyakrabban megjelenő magyar- országi kritikák és recenziók is. Megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy gyermeklíránk a hetvenes évek második felében, már ami a könyv alakban megjelent produkciót illeti, nem tévesztette szem elől ezt az elvet. A gyermekirodalom más műfajaiban viszont bőven van még törleszhó — Oj Szó 1979. 217. sz.: Zalabai Zsigmond: „Bice bóca kabóca”. Hazai magyar gyermek- és ifjúsági irodalmunk mai helyzete — Hét 1979. 24. sz.; Varga Imre: Gyermek és irodalom lösszeállítás, kitekintéssel a szlovák gyermekirodalomra és elméletérej — Irodalmi Szemle 1979. 6. sz.; Tőzsér Árpád: Egy portré módosulásai /Simkó Tibor: Tikirikitakarak] — Irodalmi Szemle 1979. 7. sz.; Aich Péter: Két gyermekvers-antológiáról (Tapsiráré-tapsórum; Labdarózsa, nyári hó] — Irodalmi Szemle 1979. 10. sz.
