Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - FIGYELŐ - Kovács László: Egy ismeretterjesztő könyvsorozatról
Az alábbiakban egy történelmi tárgyú tudományos ismeretterjesztő könyvsorozatról szeretnénk szólni. S ez nem tartozik a könnyű feladatok közé, már csak azérf sem, mert nem egyetlen könyvet, hanem egy könyvsorozat eddig megjelent 12 kötetét kell ismertetnünk. A történelmi ismeretek népszerűsítése egyébként is rendkívül sok veszélyt rejt magában, hiszen a történelem eleven „hatóerő”, amellyel nagyon sokan és nagyon sokszor visszaéltek már. Különösen Európának az általunk lakott vidékein találhatunk sok példát a rosszízű aktualizálásra, a „történeti érvekkel” alátámasztott különböző előjelű uszításra. A Gondolat Könyvkiadó 1975-től kezdődően Magyar História címen történelmi ismeretterjesztő sorozatot ad ki, amelynek eddig 12 kötete jelent meg, sorrendben az alábbiak: Tóth István: A rómaiak Magyar- országon, Péter Katalin: A magyar romlásnak századában, Fodor István: l^erecíce híres útján, Kristó Gyula: Az aranybullák évszázada, Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag ..., Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén, Lackó Mihály: Széchenyi és Kossuth vitája, Bitskey István: Hitviták tüzében, Gergely András— Szász Zoltán: Kiegyezés után, Boreczky Beatrix: Magyar jakobinusok, Bakay Kornél: A magyar államalapítás, Barta Károly: Az erdélyi fejedelemség születése. A sorozat befejeztével [azonos színű és grafikai elrendezésű borítólappal) így egy többkötetes magyar történelem állhat majd az érdeklődők könyvespolcán, nemzeti történelmi ismeretek hasznos, haszonnal forgatható tárházaként. Ám, amint a felsorolt címekből is látható, nem egy egységes (vagy pontosabban), zárt koncepcióval szerkesztett nemzeti történelem lesz ez, hiszen az egyes „fejezetek-események” a történelmi fejlődésben elfoglalt szerepüknek, helyüknek nem adekvát tárgyalásban találhatók majd benne. A sorozat némelyik kötete ugyanis évszázadok történetét tárgyalja, mondjuk a Verecke híres útján, míg mások egyetlen problémakört vagy politikai mozgalom történetét. Például a Magyar jakobinusok vagy a Széchenyi és Kossuth vitája. Persze eleve baklövést követne el a recenzens, ha számonkémé egy ismeretterjesztő történelmi sorozaton azt, aminek az eddig készült történelmi munkáink sem tudtak mindig mindenben megfelelni. Ám mégis kívánatos lenne, ha — nagyjából egyforma terjedelmű könyvekről lévén szó — a választott témák is megközelítően egyforma súlyúak, egyforma jelentőségűek volnának. Ez lehet az oka például, hogy éppen a föntebb említett két kötet szerzője, akik a többi kötethez viszonyítva rövidebb korszakot, kevésbé jelentős eseményt dolgoztak föl, egymástól eltérően próbálták megoldani nem könnyű feladatukat. A Magyar jakobinusok szerzője látszólag nem tud mit kezdeni a terjedelemmel (félreértés ne essék, ő talán tudott volna, ha szigorúan vett tudományos munkát kellett volna írnia, de hát a sorozat erősen népszerűsítő jellegű), míg a Széchenyi és Kossuth vitájának szerzője, mintegy rácáfolva a címre, a reformkor történetét írta meg. (Dicséretére váljon Boreczky Beatrixnek, hogy ismeretterjesztő művek esetében szokatlanul sok új kutatási eredményt is közzétett, szervesen beépítve ezeket munkájába.) A sorozatok hibája általában az szokott lenni, hogy az egyik szerző jótollú, a másik kevésbé, az egyik túl tudományosan, a másik túl szárazon tálalja az anyagot. Nos, nem akarjuk elhitetni az olvasóval, hogy e sorozat esetében ez nincs így bizonyos mértékben, azt azonban állíthatjuk, hogy ilyen értelemben nagyon jól szerkesztett sorozatról van szó; hadd írjuk le itt a szerkesztő, Heckenast Gusztáv nevét is, aki szerencsésen válogatta meg a szerzőket, mert mindegyik kötet átlagon felüli olvasmányosságával tűnik ki. A sorozat minden egyes kötetének érdembeli méltatására már csak egy ilyen jellegű recenzió terjedelme miatt sem térhetünk ki, ezért a továbbiakban csupán a két legutóbbi megjelentről szólnék részletesebben. Bakay Kornél A magyar államalapítás című műve tulajdonképpen kőt évszázad történetét feldolgozó munka, amely részletesen szól az államalapítás előzményeiről, föltételeiről, lefolyásáról és az új állam megszilárdulásának, európai befogadásának történetéről. A szerző rendkívül plasztikus képet fest az államalapítás külpolitikai föltételeiről, azokról az európai erőviszonyokról, amelyek lehetővé tették, hogy a három nagyjából egyidőben alakuló kelet-európai állam (a cseh, a lengyel és a magyar királyság) közül éppen a magyar jöhetett létre minden hűbéri függéstől mentesen. A kalandozások korának újszerű értelmezése szintén nála olvasható a legérzékletesebb leírásban, és az utóbbi időben megjelent szakmunkákat