Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - FIGYELŐ - Kovács László: Egy ismeretterjesztő könyvsorozatról
az érdekek nem az elzárkózást sugallták neki, hanem a szlovák kultúra gazdagítását a világirodalom, s benne a magyar irodalom nagy alkotásaival”. Ö volt tehát az első, aki Petőfihez méltón, nagy művészi hozzáértéssel mutatta be a szlovákoknak a „nép nevében” szóló magyar költő verseit. A századvég és a századforduló éveiben a szlovák társadalmi fejlődés legfontosabb eredménye kétségtelenül a szocialista munkásmozgalom kibontakozása volt. „Szlovák nyelven a munkássajtó írta le először, hogy Petőfi »a forradalom szolgálatában® állott, és az »igazj szabadságért szólított harcba”. A Robotnícke novinyban látott napvilágot Misera contribuens plebs címmel A nép nevében című Petőfi-vers, František Votruba fordításában. Ettől kezdve két párhuzamos „Petőfi-kép” él a szlovákoknál: „Petőfi elutasítása, mint az asszimiláció elleni harc egyik megnyilvánulása, tradícióvá lesz nemcsak a dualizmus évtizedeiben, hanem áthúzódik a két világháború közti korszakon is, Votruba fordítása pedig a baloldali hagyomány számára tör utat”, s ez az új hagyomány éppen napjainkban van kiteljesedőben. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után ugyancsak a munkássajtó tárja fel a Petőfi képviselte forradalmi hagyomány időszerűségét: a jakubinus forradalom költője csak a kommunista mozgalomban találhat megértőkre. „A szlovák burzsoázia a friss hatalom birtokában a teljes erkölcsi megbélyegzés és megvetés hangján taszítja a költőt azoknak a »janicsároknak« a táborába, akik magyar uraikat szolgálva »aljas gaztetteket követnek el saját nemzetük ellen«”. Petőfi öröksége csak a fasizmus szétzúzását követő forradalmi átalakulás folyamatában válhatott a szlovákoknál is élő hagyománnyá: az 1948-as fordulat, a munkáshatalom megszilárdulása „a kultúra területén is megteremtette a feltételeket a marxista szemlélet érvényesüléséhez, s így az irodalom kérdéseinek — tehát a Petőfi-problémának is — az elvszerű, tudományos elemzéséhez” — állapítja meg Csukás. A forradalom talaján tehát létrejöhetett a forradalom költőjének objektív értékelése. 1951-ben Emil Boleslav Lukáč tolmácsolásában megjelenik Az apostol, két év múltán Smrek reprezentatív Petőfi-kötete és a szlovák János vitéz. Mindmáig kb. 760 Petőfi-vers jelent meg szlovák fordításban. Csukás tehát joggal állapítja meg, hogy napjainkban Petőfi „már nemcsak a nagyvilágé, hanem — a szlovákoké is”. Végezetül megjegyzem, hogy Csukás István könyve nemcsak a szakemberek, nemcsak az irodalmárok figyelmére tarthat igényt. Bizonyára azok is élvezettel olvassák majd, akik egyébként nemigen foglalkoznak hasonló kérdésekkel. Mert a könyv nemcsak tanulságos, hanem olvasmányos is. IMadách, 1979) Varga Erzsébet Egy ismeretterjesztő könyvsorozatról Nagy keletje van manapság az ismeretterjesztésnek. Világhírű tudósok vállalják magukra ezt a hálás, de könnyűnek aligha mondható feladatot. A kiadók az ismeret- terjesztő művek garmadáját dobják a könyvpiacra. Mióta a tudós, a tudományos kutató lett korunk ideálja, az emberek többsége szeret hízelegni magának, s imponálni környezetének azzal, hogy akár a legelvontabb tudományos kérdések is érdeklik őt. Az ismeretterjesztés — és sajnos nemcsak a jó, nemcsak a színvonalas ismeretterjesztés — jó üzlet lett. Mint a népszerűségnek magának, a népszerűsítésnek is rengeteg buktatója van. Itt van például az ismeretterjesztés különböző szintjeinek problémája: beszélünk magas szintű ismeretterjesztésről, mely ellentétpárjaként az alacsony szintű, esetleg kis szépítéssel az alacsonyabb szintű jelzőt vonzaná; beszélünk ifjúsági és még nagyon sokféle ismeretterjesztő irodalomról. Nem mondunk újat, amikor megállapítjuk, hogy az ismeretterjesztésnek nem a színvonalbeli különbségei adják ezeket a fokozatokat, hanem az előadás módja, stílusa, felhasznált eszközei. Ami természetesen már alapvető módszertani kérdésekkel is összefüggésbe hozható.
