Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - ÉLŐ MÚLT - Pomogáts Béla: Költészet és ellenállás

ták. Pannonhalma alatt, Győrszentmártonnál huszonkét járóképtelen, végsőkig elcsigázott beteget kocsira raktak, azzal az ígérettel, hogy kórházba viszik őket. A kísérőkul adott katonák először valóban megpróbálták a betegek elhelyezését, de miután a győri kórházak zsúfolásig megteltek, és nem vettek át újabb betegeket, elhatározták, hogy végeznek foglyaikkal. Győr után, az abdal határban egy gáton két osztrák SS katona segédletével sorra agyonlőtték az elgyötört embereket. Itt halt meg Radnóti Miklós, Tolnai Gábor kutatásai szerint harmincöt esztendeje: 1944. november 9-én, csütörtöki napon, egy borongós, ködös délután.

Megkezdődött a hátrahagyott életmű története. Abban az értelemben és összefüggésben, amelyben maga Radnóti Miklós határozta meg József Attila költői hagyatékának sorsát és életét: „A versek mindig külön hangsúlyt kapnak a halállal. A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával látható lesz, az életmű fényleni és nőm kezd. A versek sugarat vetnek egymásra, a nagy versek megragyogtatják a közömbösebb darabokat is, a halállal gyászoló éjszaka borul a műre, hogy sötétjén a gyöngébb fényű csillagok is felragyoghassanak. Minden töredék, minden papírlapon talált sor adalék lesz, adalék az életműhöz, a nagy egészhez, mely lezárt, szigorúan befejeztt és összetartozó immár. Befogadni, magához ölelni hajlandó minden apróságot, de semmit sem enged el többé.”

\