Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - Fábry Zoltán: Babona az útról (vers), Fogoly (novella)

FÄBRY ZOLTÁN ELFELEJTETT ÍRÁSAIBÓL

Macska futott át az úton ...

A régi ember gyorsan belémszaladt:

És hallottam éjféli óraütést,

Láttam keresztutat, borsót, mint peregve szalad.

Babonás pénteket dideregtem,

Gombot kerestem meg varázst,

Szavakat, hogy magamat vértezzem,

Magamat: hogy ne lássam a macskát.

Ne lássam az utat,

A fehéren cikkázó vonalat,

Mely rajta gyorsan átvillant...

Valaki hirtelen sorompót eresztett És mint ki dolgát jól végezte:

Felszaladt megint —

Az út szabad!

De a szememben már ott volt a vonal (Belülről ijedve néz ki az élet) —

Babonás pénteken kis diák lettem,

Kinek torkára akadt a falat.

Babona péntek — borsó és keresztút:

Minden olyan, mint a régi dajkamese ...

És mégis vártam, hogy jöjjön egy ember,

Aki erős (mert szép az út)

Aki bátor (mert semmit sem tud) ...

Aki magára vegye a bajt.

Az úton fáradtan levelek peregnek —

Nyári élet: átszaladt a macska Nyári élet: őszi levelek ...

... Ember nem jött az úton.

Őszi délután, sárga fák,

Meleg szín, drága ágy:

Öt percig vártam — senkit nem csalt ki Zöld szemével álmosan a kandúr rámtekint —

Babona az útról