Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - ÉLŐ MÚLT - Vandrák András: Az aesthetikai világ lényege s culturális fontossága

fellengző a nagyszerű eszmékért bajnokul küzdeni s élni halni tudó hősnél; végre lyrai fellengző az istenitől az isteniért lelkesülő látnokok s prófétáknál. A művészetben az epopeák, tragoediák, hymnusok és zsoltárok fellengzője.

A most rajzolt két nembeli szépség közvetlennek, késznek mondható; de van közvetett vagy közvetítendő s épen genesise s alakulása által aesthetikai érdeket szülő szépség, a milyen a komikum, tragikum és humoristikum előtünése az emberi életben és művészetben. Van ezekben a szépség harmóniájához mindenkor hozzávegyítve bizonyos dissonanc, ferdeség, hiány, mely azonban ismét beolvad a harmóniába és tetszik.

A komikum nem egyéb, mint a nevetségesnek aesthetikai tartása és kifejezése. Első kérdés tehát, hogy mi sajátképen a nevetséges, a második pedig, hogy mikép válik az egyszerű nevetséges komikummá? ... Nevetést okoz és nevetségessé válik különféle balgaság az okosság képében, ügyetlenség s célszerűtlenség a célszerűség s ügyesség leple alatt, a felületes tudákosság az értelmesbek körében; a szórakozottak s képzelgők botlásai; nevetségesek a gyermekek, ha az öregeket majmolják s oly öregek, kik fiatalok módjára tetszelegni akarnak s hiúskodnak; nevetséges sokszor a szavak felcserélése s összezavarása, a tárgyazatok és czimzetek, az okok és okozatok, czélok és eszközök felcserélése, számos anachronismus és tévedés, számtalan sikerült ötlet, tréfa, élez, anekdota és furfangos, de ártatlan csíny stb. A nevetségesnek forrásai és alakjai számtalanok. De nem minden nevetséges bír aesthetikai beccsel, mert van sok idétlen és ízetlen, aljas és pórias, méltatlan, otromba és sértő nevetséges. Ez nem vál- hatik komikummá, hanem csak az aféle nevetséges, melyben van aesthetikai elem s a mely a széppel némikép rokon, vagyis ha van aesthetikai alakja és szelleme, ha szemléletes képbe foglalható, ha nemcsak beszéd, hanem mímusok ős cselekvőnyek által határozott jellemekben nyilatkozik. Mindenek felett pedig a drámai költészet az, amely gazdag az ilyenekben.

A tragikum a fellengzővel rokon, de tőle mégis különböző aesthetikai alak és jellem. Minden valódi tragikum fellengző, de nem minden fellengző tragikai. A tragikum lényege egy hősies léleknek következetesen kitartó küzdelme egy magasztos eszme szolgálatában, az ellentálló nagy akadályok ellenében, melyek végre a hőst megbuktatják. A valódi tragikai bajnok mindenkor ethíkaí jellem s nagyratörő nemes lélek, de hogy minden határozott erélyes akarata, minden lelkesült és rendíthetetlen törekvése daczára győzelemre nem vergődhetlk, annak két főoka lehet, subjective, ha maga hibázott el valamit, akár a kitűzött czélra, akár a használt eszközökre nézve, objective pedig vagy a sors mostohasága, vagy az emberek, mint magokat sértetteknek érző, engesztelhetetlen bosszúval telt, irigy és gonosz lelkek azok, kik a győzelmet lehetetlenné teszik... A hős testi élete így tönkre megy, de nemes czélok érdekében nemesen küzdő lelke, jelleme, becsülete érintetlenül marad s tiszteletre s csodálatra, nem pedig sajnálatra ragadja mind azokat, kik őt méltatni tudják. (A sentimentalis és csupán pathetikus tragicum nem az igazi.)... A valódi tragicum az emberi fellengzősség legmagasabb foka; emberi lélek feljebb nem viheti.

A humoristikum. A humor egyesíti a bölcsészetet a tréfával, a komolyságot az elvekben, a komikummal az életben, a higgadtságot a játszi satyra- és iróniával. A humorista... tisztában van magával az élet igazi czéljai s az emberi cselekvények érvénye ős értéke iránt, mondhatni egy teljesen érett ethico-aesthetikai jellem, egy Socrates, vagy egy Cato egyesülve Horáczczal... Az ily jellemű ember látja az élet ferdeségeit, sőt, nemcsak látja, de tudja s érzi is hibás, sőt kártékony és veszélyes voltukat, de valamint nem marad irányukban közönyös, úgy nem is mérgelődik, nem fakad pathetikus decla- matiókra, nem vádaskodik, nem üldöz, nem lesz bosszússá vagy épen embergyülölővé. Nincs benne sértett érdek, mert nem sajátja az önzés... ítélete azért mindenkor találó, de kedélyességbe mártva, soha se metszőleg sértő ... az igazi humor természetét és hatását a társas közéletben érezhetni leginkább...

...az aesthetikai világ humanistice nevelő, az életet szépitő, emelő nemesítő, s végre azt sok tekintetben directe és indirecte gazdagító hatású.

Az aesthetikai világ humanistikus nevelő, mely lépésről lépésre kíséri az ember életét. Már a kisdednél s gyermeknél korán kezd ébredni s fejlesztőleg működni a szépnek ösztöne... Szoktassák és szokjék a gyermek a tárgyak nemcsak physikai, hanem egyszersmind aesthetikai szemléletéhez, méltatásához s így lassanként a combi- náló aesthetikai ítélethez ...