Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hodek Mária: „Én egyszerűen csak szerettem a balladákat...” (Beszélgetés Vargyas Lajossal)

tem, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket alaposan meg kén© vizsgálnom, d© bizonyítani akkor még nem tudtam. Talán mondanom sem kell, hogy ez mennyire bosszantott, hogy most megjelenik egy könyv, s benn© nem tudom megírni azt, amit pedig már nagyon erősen sejtek. S nekem ez a bosszankodás adta meg a lökést, s így 1956-ban végérvényesen nekiláttam a balladakutatásnak.

„A magyar népballada és Európa” című két kötetes munkája 1976-ban jelent meg, melynek első kötetében tanulmányok, másodikban pedig szöveggyűjtemény található. Magyar és nemzetközi vonatkozásban is óriási visszhangot kapott, sőt ha jól tudom, készül az angol nyelvű kiadása is. A jolklórműfajok közül vajon miért éppen a népballadákat választotta kutatásainak központi tárgyául?

— Ennek volt egy elég külsődleges oka, illetve elindítója is. Visky professzor adta tudtomra annak idején, hogy új gyűjteményes vállalkozás indul Gáldy László szerkesztésében — magyarok és románok bevonásával —, s hogy szükségük volna valakire, aki a Vadrózsa-pört feldolgozza. Rám gondolt, de mivelhogy én akkor nem tudtam románul, egy Erdélyből Pestre került egyetemistát kaptam segítségül.

Azt, hogy miért választottam... hogy mi vonzott ehhez a műfajhoz, nem tudom egyértelműen megfogalmazni. Én egyszerűen csak szerettem a balladákat... volt úgy, hogy kimentem a csónakházba, s ott a napon sütkérezve olvastam, majd fejest ugrottam a Dunába, kijöttem a vízből és folytattam tovább az olvasást.

Professzor úr ebben a könyvében számunkra, olvasók és balladaszerető emberek számára olyan ismeretlen összefüggéseket hozott felszínre, melyek mindenképpen befolyásolják a ballada műfajáról alkotott ismereteinket. Honnan kell elindulnia a kutatásban, hogy ezeket az összefüggéseket bizonysággal igaznak mondja?

— Meg kell mondanom, hogy nem ment minden olyan gyorsan, ahogy én elképzeltem. Már az angol Child-változatok fordításával is lassan haladtam, de ennek ellenére már akkor szemembe tűntek olyan jelenségek, hogy belőlük kiindulva magam előtt láttam az összefüggéseket is, csak éppen bizonyítani kellett őket. Felfedezéseim sora azzal kezdődött, hogy majdnem biztosra vettem, hogy valamikor francia eredetű balladáink is voltak és ezt összesen három momentumból vezettem le. Az első az volt, hogy a Molnár Anna balladának francia megfelelője ugyanúgy kezdődik, mint a magyar változat, a csábítással. Egy múlt századvégi tanulmány nyomán megtudtam azt is, hogy a mi változatunk viszont nem egyezik meg sem a német, sem az angol változattal. Ezt követően kezembe akadt Zsirmunszkijnak egy fontos tanulmánya az Angoli Borbála típusról, amiből az is kiderült, hogy a magyar változatát nem ismerte, de a német változatát viszont igen, s ezzel kapcsolatban nemzetközi áttekintést vázolt fel róla. Föltűnt nekem, hogy az Angolt Borbála esetében a mi változataink egyike Londonvári Idorka, illetve Ilonka megszólítással él. Hát London a franciák szomszéda inkább, mint a miénk

— gondoltam, de már tudtam azt is, hogy a balladacsere, illetve a témák vándorútja szomszédtól szomszédig vezet, tehát folyamatos a terjedés útja. Nyelvészeti ismereteimből kiindulva azonnal összefüggést találtam a történelemmel is, tudtam, hogy a középkorban francia telepseink is voltak, akiktől több jövevényszavunk származik. Feltételezem tehát, hogy ha balladáink francia eredetűek, akkor éppen ezektől a telepesektől származnak. Viszont ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy balladáink illetve a ballada műfaja nem a 17. században keletkezett, ahogy azt sokan állították eddig! — hanem a középkorban.

A nemzetközi balladaanyagot vizsgálva, egyre jobban igazoltnak láttam feltételezéseimet és kiderült, hogy nekünk csak francia eredetű balladáink vannak, sőt az is, hogy egész Európa balladakincse a franciáktól származik.

Ezt aztán a történelmi alátámasztás követte, majd az összehasonlítás európai méretben.

— Egy jó barátom abban az időben éppen a parasztság középkori történelmével és kultúrájával foglalkozott s én nagyon kíváncsi voltam, hogy mindaz, amit én a balladák társadalmi mondanivalójára, illetve idejére tényként felhoztam, vajon igazolt lesz-e történelmi szempontból?! Az összehasonlítás során kiderült, hogy szinte maximálisan