Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hodek Mária: „Én egyszerűen csak szerettem a balladákat...” (Beszélgetés Vargyas Lajossal)
megegyeznek, szinte sok is volt már... Valójában a kutatásnak ebben a stádiumában, hirtelen annyi adatom lett, hogy alig győztem feldolgozni. Másrészt azt is láttam, hogy nekem most már nem elég csak a magyar-francia kapcsolatokat néznem, hanem szomszédaink balladaanyagát is kézbe kell vennem, hogy megtudjam, vajon ott mi a helyzet. Az összehasonlítások alapján kiderült, hogy a Molnár Anna balladatípus nyugatról jött ide, de van benne egy bizonyos jelenet fára fölakasztott lányokkal. Erről azt feltételeztem, hogy tőlünk került a németekhez, hollandokhoz ... mindez az anyagból világosan és egyértelműen kiderült, csak éppen nem értettem, hogy hogyan is lehet ez. Ekkor megint a véletlen szólt közbe. A régészek és a művészettörténészek felhívták a figyelmemet a Szent László ábrázolások és a keleti ábrázolások közti hasonlóságra. Ezt megint csak nagyszerűnek találtam bizonyításaimhoz. Feltételeztem, hogy ez a hasonlóság valószínűen a szövegekben is kimutatható. Nekiláttam a szibériai és török epika tanulmányozásának, olvasásának. Egyre több dologra bukkantam, melyekből megtudtam, hogy a kérdéses jelenségek, motívumok, egész Európa területén hiányoznak; a fa alatti jelenetről most már határozottan tudtam, hogy ez a motívum csak tőlünk származhat, vagyis tőlünk vándorolt át a szomszédokhoz. Ezután a honfoglalási történelem elméleti és ideológiai alapjait kezdtem alaposan áttanulmányozni. 1959-től 1962-ig tartott, amíg eredményeimet összegeztem, melyhez kitűnő inspirációt adott az is, hogy 1961-ben a Kodály vezette Népzenekutató Csoport tagja lettem. Mondhatom, hogy az 1942-ben megkezdett kutatások eredményeit az 1976-ban megjelent kétkötetes munkámban dolgoztam fel. Az összes írásomat, amit ez ideig közöltem, tulajdonképpen felkészülésnek tekintettem erre a nagyobb lélegzetvételű műre. Az összehasonlításokhoz szükség volt a külföldi balladairodalomra is. Hogyan jutott hozzá ehhez az óriási mennyiségű irodalomhoz, hiszen ha jól tudom, összesen 6456 változatot használt fel az összehasonlítások során!? — A legnagyobb részét idehaza, könyvtárakból szedtem össze, részben a már meglévő bibliográfiám alapján, másrészt nemzetközi könyvcsere formájában hozattam meg. Ez utóbbi azonban hosszadalmas és nehéz munka volt, mert sokszor előfordult, hogy hónapokat kellett várni, amíg egy-egy könyvet megkaptam. Egy alkalommal Németországban voltam egy hónapig, a Deutsches Volkslied archívumban Freiburg in Breisganban, méghozzá nyugatnémet ösztöndíjjal. Eredményeim szempontjából ez az egy hónap nagyon hasznos volt, mert a magyaroknak megfelelő nőmet változatokat szinte együtt, egyhelyen megtaláltam. Előfordult persze, hogy az én mennyiségileg kisebb gyűjteményemben akadt olyan változat is, melyet ők egyáltalán nem ismertek. Gyűjtőutakról eddig kevés szó esett, járt-e gyűjtőúton nálunk, Szlovákiában? — Sajnos, meg kell vallanom, hogy én általában elég keveset gyűjtöttem. Szlovákiában azonban jártam két ízben Is, először Ajban, 1940 telén, majd 41-ben két hónapot töltöttem ott, de hát akkor ez a falu Magyarországhoz tartozott. Második alkalommal 1963-ban jártam Sárossival és Orsvaival Gömör megyében, három héten át gyűjtöttünk s azt is meg kell jegyeznem, hogy eredményesen. Gyűjtőszándékkal többször már nem jártam Szlovákiában. Mi a véleménye a szlovákiai magyar népdal, illetve folklórkutatásról? — Nagyon hasznosnak és mindenképpen értékelendőnek tartom e téren Ag Tibor tevékenységét, akivel gyűjteni ugyan nem voltam, de felgyűjtött anyagát jól ismerem, sőt ebből néhány változatot fel is használtam összehasonlításaim során. Ettől eltekintve azonban úgy éreztem, hogy a kiadványok nincsenek arányban a már összegyűjtött anyaggal. Ismeri-e, olvassa-e a csehszlovákiai magyar irodalmat? — Őszintén bevallom magának, hogy én nagyon szigorú mércével mérem az egész mai magyar irodalmat... nagyon megszűröm a műveket. Tudja, ma rengeteg az alkotó, az alkotás. Időmből nem nagyon futná ezeket rendszeresen olvasni, figyelemmel kísér
