Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - LÁTÓHATÁR - Herbert, Zbigniew: A másik szoba (hangjáték)

FÉRFI: Te mindent tudsz, csak éppen soha nem mondasz semmit.

NÖ: Szóltál?

FÉRFI: A végére kell járnunk.

NÖ: Jól van, járjunk a végére.

FÉRFI: Mit akarsz tenni?

NÖ: Találj te megoldást.

FÉRFI: Fogjam én a balta nyelét?

NÖ: Ne kiabálj. Nem vagy így sem félelmetesebb. Csak nevetséges.

FÉRFI: Elegem van ebből az egészből.

NÖ: A te ötleted volt.

FÉRFI: Hát aztán?

NÖ: Most nekem kell kínlódni vele. Te alig vagy itthon.

FÉRFI: Beszélj vele. Mondd neki, hogy gyereket várunk.

NÖ: Annak csak megörülne. Szereti a gyerekeket.

FÉRFI: Ajánlj föl neki lelépőt. Az öregek szeretik a pénzt.

NÖ: Én nem fogok beszélni vele.

FÉRFI: Nos, akkor itt rohad a nyakunkra.

NÖ: Sokáig elélhet még?

FÉRFI: Sokáig. Nem tehetünk ellene semmit.

NÖ: Pedig nyomorúságosán él. Tejen, kásán.

FÉRFI: Elég neki.

NÖ: Hány éves is tulajdonképpen?

FÉRFI: Hetven vagy nyolcvan.

NÖ: Ha hetven, akkor tíz éve is lehet még hátra.

FÉRFI: Az sosem tudható előre. Közbejöhet egy betegség is.

NÖ: Csak magunkat vigasztaljuk.

FÉRFI: Igen, mi mást tehetnénk? Vámunk kell.

NÖ: írjunk neki egy levelet.

FÉRFI: Miféle levelet?

NÖ: Mintha hivatalos lenne. „Ekkor és ekkor kelt határozatunk alapján felszólítjuk a jogtalanul elioglalt helyiség azonnal szabaddá tételére.” Olvashatatlan aláírás. Aztán postára adjuk.

FÉRFI: Megpróbálhatjuk. Nem veszthetünk vele semmit.

2

FÉRFI: Megkapta már?

NÖ: Tegnap délután.

FÉRFI: Megijedhetett?

NÖ: Biztosan.

FÉRFI: Nem sejti, hogy ki írta?

NÖ: Valószínűleg nem.

FÉRFI: Meg kellene győznünk róla.

NÖ: Hogyan? Hiszen már ki se jön.

FÉRFI: Igaz. De a levélnek hatnia kellett rá.

NÖ: Persze. Tegnap óta magára zárja az ajtót.

FÉRFI: Az viszont nem jó, hogy ennyire visszahúzódott.

NÖ: Meg is halhat, anélkül, hogy tudnánk róla.

FÉRFI: Hallgatóznunk kellene. Csend.

Kis szünet

NÖ: Nem hallani semmit. Valószínűleg fekszik az ágyon. Egyébként is rosszul nézett ki. Fel sem öltözött. Egész nap csak pongyolában járkált. Sárga és száraz a bőre. Ö már biztosan nem izzad és nem is sír. A halál — kiszáradás.

FÉRFI: Még a szeme is kiszáradt. Egy időben attól tartottam, hogy kipottyan, akár az üveggolyó.

NÖ: Ojabban nagyon megritkult a haja. Azelőtt kis kontyba szokta kötni. Nemrégiben háttal állt nekem, s akkor vettem észre, hogy a feje búbja egészen kopasz. Látni lehetett a rózsaszínű, szeplős fejbőrét.

FÉRFI: És úgy járkált, mintha zsineggel lenne összekötözve. Szinte csak vonszolta magát, mintha attól félne, hogy széthullik darabokra.