Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - LÁTÓHATÁR - Herbert, Zbigniew: A másik szoba (hangjáték)
Zbigniew Herbert A MÁSIK SZOBA Szereplők: Férfi, Nő, s aki a falon túl van. 1 NÖ: Rá se tudok nézni. FÉRFI: Fordulj el tőle. NÖ: Elfordultam. FÉRFI: Ma? NÖ: Igen. Bejön a konyhába: „Melegíthetnék egy kis vizet!” Leveszek egy fazekat. Ö fölteszi a teáskannáját: „Hideg van.” Meg se hallom. „Talán haragszik rám az asz- szonyság?” Elnézek az ablak felé. Erre fogja a teáskannáját, és kimegy. Most nyugtunk lesz. FÉRFI: Gondolod? NÖ: Nagyon önérzetes. Csak te se szólj hozzá. Egy szót se. Nézz át rajta. FÉRFI: Az talán segít? Úgysem költözik el. NÖ: De nyugtunk lesz tőle. FÉRFI: Igazad van. Nem károg többet a lányáról, aki kimelegedett egy táncmulatságon, vizet ivott, és meghalt. NÖ: Téged még csak megkímélt. De nekem mindent elmondott: a szüléseit, a lakodalmakat, a nagynénikéi románcait, a nagybácsijai előléptetéseit. Hogy mennyire szerették a gombát, és hogyan néztek ki a koporsóban. FÉRFI: Magányos. NÖ: Na és? FÉRFI: Eleinte azt hajtogatta, hogy olyan lesz, mintha az anyánk lenne. NÖ: Köszönöm szépen. Ez is csak az ő ismert önzése. Vajon mért nem ment öregotthonba? -ff FÉRFI: Az öregek félnek az efféle helyektől. Akárcsak a parasztok a kórháztól. Oda meghalni mennek az emberek. NÖ: Valahol csak meg kell halniok. FÉRFI: Könnyebb nekik otthon. Az ember szégyell meghalni. Tudja, hogy tátott szájjal fog feküdni és mindenfélét csinálhatnak majd vele. Jobb otthon. NÖ: Egyre megy. FÉRFI: Az embernek szüksége van valamire, amit a sajátjának tud. Egy lepedőre, egy vánkosra. NÖ: Az életében. De aztán? FÉRFI: Azután is. Egy maréknyi földre, egy szál keresztre. NÖ: Minek? Hogy megjelölje a helyet, ahol Időnként összefuthatnak a hozzátartozói? FÉRFI: Nem azért. Valamit birtokolni akar, ami megvédi őt. Ha az ember mezítelen — haldoklik. Ö szintén védekezik: három fazekával, spanyolfalával, saját ajtókulcsával. NÖ: A halál a kéményen át jön a házba. FÉRFI: És az asztalnál talál bennünket kenyérrel teli szájjal. Kis szünet. NÖ: Nem kell rögtön elérzékenyülni. Boldogulnunk kell így is. De miért is mentünk bele ebbe az egészbe? FÉRFI: Ki tudhatta, hogy három évig is eltarthat? Úgy látszott, hogy bármely pillanatban ... NÖ: Én tudtam.
