Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - MŰHELY - Veres Géza: Két mellékletről
Két mellékletről SZÓT KÉRÜNK A Nové slovo című szlovák politikai, kulturális és gazdasági hetilap egyik — a legfiatalabb költőket útnak indító rovata ez év Januárjában 8. évfolyamába lép. A rovatot indító Vojtech Mihálik költő azzal a szándékkal fogott hozzá egyáltalán nem könnyű munkájához, hogy ifjú alkotókat, költőket, írókat fedezzen föl, és közlési lehetőséget biztosítson számukra. Az azóta eltelt idő alatt sok fiatal vált ismertté és alkotói munkájuk mellett ma már sokan közülük fontos közéleti tevékenységet is kifejtenek. Sőt, az írással foglalkozó (közlésre érett!) fiatalok száma annyira megnőtt — csak az elmúlt évben 104 fiatal költő 325 verse jelent meg! —, hogy már puszta jelenlétükkel is szélesebb fórumot, irodalmi lapot követeltek. Az adott lehetőségeket figyelembe véve 1978 januárja óta a hetilap szerkesztősége NOVÉ SLOVO MLADÝCH címmel havonta megjelenő irodalmi mellékletet bocsátott a rendelkezésükre. A 16 oldalon megjelenő melléklet már eddig is sok új, izgalmas, színes írással lepte meg az olvasót. Az irodalom mai állását figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy legtöbben a verssel próbálkoznak, s ezek töltik ki a melléklet legnagyobb részét is. Bár versek témájáról beszélni kissé szokatlan, mégis szükségét érezzük megemlíteni, hogy a legtöbb vers a szerelemről „szól”. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szerelemről nem lehet jó verset írni. Sőt! Mégis talán azok a próbálkozások a sikerültebbek, amelyek más (társadalmi, filozófiai stb.) problémákat igyekeznek művészi formába önteni. Említsünk meg néhány nevet a bemutatott költők közül (a sorrenddel nem rangsorolni akarunk!): Ján Nagajda, Beáta Vargošková, Anna Kolková, Iva Blonská, Jaroslav Schut, Mila Srnková, Štefan Kepšta, Viera Prokešová stb. Az ifjú prózaírók Vincent Šikulától kaptak — erélyes (de őszinte!) hangú — útra- valót a melléklet 5. számában. Közülük talán Helena Dvoráková, Jozef Špaček, Peter Ondera, Ján Brezina, Jozef Jánoš és Andrej Ferko nevét emelhetnénk ki. A figyelmes olvasónak hiányérzete lehetne, ha a 4. számban rá nem bukkanna arra, amit keres — a kritikára. E szám első oldalán teszi fel a kérdést Július Noge, az ismert irodalomtörténész és -kritikus: lesz-e fiatal irodalomkritika? Szerinte az irodalomnak (!), s annak, hogy közönséget — s persze: mielőbbi érvényt — szerezzen magának, mindig is elengedhetetlen feltétele volt az irodalomkritika. Hiányolja a kortárs, fiatal kritikusokat. A cikk a következő számokban parázs vitát váltott ki. A melléklet 5. számában Peter Ondera — Július Noge írására hivatkozva — például kénytelen elismerni, hogy „a fiatal kritika legnagyobb hibája ugyanis a saját munkánk kritikus értékelésére való képtelenség”. Mila Srnková Viliam Marčoknak a Romboid című irodalmi és kritikai folyóiratban közölt cikkére reagál a melléklet 7. számában, amikor az ifjú költők védelmére kel. Az augusztusi mellékletben Jozef Jánoš áll ki nem is annyira Viliam Marčok, mint inkább a kritika mellett a Mivé lennénk kritika nélkül? című írásában. S hogy mennyire a kritikát tartja szem előtt, azt igazolják következő szavai is: „Nem lehet célunk a kritika feletti diadalmaskodás. Az önmagunk feletti diadal jóval értékesebb.” A szeptemberi számban Jozef Špaček szögezi le egyértelműen a Nemcsak a (fiatal) kritikáról van szó ... című néhány soros írásában, hogy az utóbbi időben „a kritikus szó (a kritikus szava?) inkább kivétellé, mint szabály- lyá lett” nálunk. Talán ennyi példa is elegendő annak bizonyítására, hogy a pályakezdőkkel foglalkozó irodalomkritikának is elsősorban az irodalmat (!), s nem pedig az: irodalmárokat kell becsülettel szolgálnia. A melléklet eddigi számaiból még néhány színházzal foglalkozó írás, kezdő írókkal készített beszélgetés és ifjú képzőművészeket bemutató illusztrációs anyag érdemel •említést.
