Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - FIGYELŐ - Mészáros László: Prémium és Visszajelzés

Lumet híres Tizenkét dühös emberét idé­ző formai tökéletessége — maradandó él­ményt nyújt és szervesen beépül az ember ismeretei közé, belekapcsolódik gondolat- menetébe. Sok helyen tovább gyűrűznek a viták a filmben felvetett problémákról és nem egyszer információs modellként al­kalmazzák a film történetét, alakjait, mondanivalóját. Jegyzetünkben a Prémium — mint szocialista valóságmodell — né­hány gazdaságpolitikai és eszmei-politikai összefüggésére szeretnénk felhívni a fi­gyelmet. Elevenítsük fel először a film alapkon­fliktusát. A hatalmas építkezésen egy mun­kabrigád nem veszi fel a prémiumot. Az elhatározás okát csak a pártbizottság előtt hajlandó felfedni. A sebtében össze­hívott bizottsági ülésen Potapov csoport- vezető megdöbbentő érvekkel áll elő: „Nem kell a negyven rubel prémium, ha az állásidők miatt négyszáz rubel az évi veszteségünk. De nemcsak az állásidőkről van szó: hogyan kaphattunk prémiumot, ha keveset dolgoztunk? Ogy, hogy lefa­ragták a tervet. Az alapvető okok pedig: nincs rend az építkezésen, nem tudunk szervezni, egy idő óta azt tartjuk normá­lisnak, ami nem az.” Potapovék számítá­sokkal is alá tudják támasztani érveiket. Megkezdődik a pártbizottság késő estébe nyúló vitája, melynek során végül is Pota­pov azon javaslatáról kell dönteni, hogy visszaküldjék-e a bankba a nem kiérde­melt prémiumot. Ebből a rövidke vázlat­ból is kitűnik, hogy az alapvető politikai és gazdasági értékek összeütközése mel­lett az egyéni érdekek szembesítésére is sor kerül (például az igazgató és a párt­titkár, az igazgató és a fődiszpécser kö­zött stb.). Érdemes külön is megemlíteni a film két olyan formai megoldását, mely új érté­kekkel gazdagítja az alapul szolgáló drámai magvat. A film a kezdő képsorok­ban kivisz az építkezés terepére és így nem csupán a „kombinát” fogalom érzé­kelteti velünk az építkezés nagyságát. A hatalmas épületek, szerkezetek, csőveze­tékek, gépek mellet eltörpülnek az embe­rek, alig látni őket, pedig ők jelentik a mozgást, a növekedést, az életet. A másik kitűnő rendezői megoldás, hogy a párt- bizottság végül is . olyan ülésrendet alkot, melyben Potapov mintagy vádlottként- szemben ül a többiekkel. A filmnek ez a két formai motívuma, megoldása mintegy igazolja a tartalmi szféra eszmei össze­csapásait. A film két összefüggését ezek után az alábbiak szerint vázolhatjuk fel.. A pártbizottság egyik tagja hihetetlennek tartja, hogy egy brigád azzal bíbelődjön, mi folyik a tröszt egészében. Minden bi­zonnyal sokan mások is hihetetlennek tart­ják a hasonló eseteket. Ám nemcsak a demokráciáról van itt szó. A társadalmi, közösségi igazságok is egyének fejében, kisebb csoportok keretében születnek meg, és nem elvont felsőbb szerveknél. Valaki­nek, valakiknek — mint például Potapo- véknak — először meg kell látniok és fel kell tárniok a problémákat. S nem­csak a problémák előterjesztéséhez van szükségük egyéni bátorságra, hanem-a meglátásukhoz, tudatosításukhoz is. A má­sik társadalmi összefüggés gazdasági vonatkozású. A prémiumokkal látszatra mindenki jól jár, hiszen pénz áll a ház­hoz. Csakhogy lehetetlen a végtelenségig úgy gazdálkodni a közösségi vagyonnal,, hogy csak fogyasztjuk, de nem gyarapít­juk. Az ilyen gazda előbb-utóbb törvény­szerűen tönkre megy. Csak éppen nemzet­gazdasági méretekben más ídőléptékűek. az események. Ez a két dolog nyilvánvalóan összefügg. Az anyagi, társadalmi vagyont nem oszto­gatjuk ellenérték nélkül, érdemtelenül. Ugyanakkor a szellemi társadalmi vagyon nem növekedhet az egyéni — esetenként mégoly tragikus — kezdeményezések, csa­tározások nélkül. Potapovék nemcsak a prémiumot adták vissza, hanem példát is szolgáltattak a társadalomnak állampol­gári bátorságból és gondolkodói éleslátás­ból is. Az erkölcsi prémium tehát meg­illeti őket. A szovjet filmesek gyorsan reagáltak Gelman Visszajelzés című drámájára Is. A Lenfilm stúdiójában Viktor Tregubovics rendezésében készült filmet 1978 tavaszán mutatták be Moszkvában olyan ismert szí­nészek szerepeltetésével, mint Oleg Jan- kovszkij, Kiril Lavrov, Ljudmila GurcsenkO' és Mihail Uljanov. A két filmben van néhány közös vonás. Például mindkettőben egy óriási ipari komplexum, egy kombinát építése és üze­meltetése a háttér. De a legfontosabb, hogy mindkét történetben két másképpen gon­dolkodó emberrel találkozhatunk. A Pré­miumban Potapov brigádvezető a pártbi­zottsággal szemben száll síkra a csoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom