Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - FIGYELŐ - Mészáros László: Prémium és Visszajelzés
Lumet híres Tizenkét dühös emberét idéző formai tökéletessége — maradandó élményt nyújt és szervesen beépül az ember ismeretei közé, belekapcsolódik gondolat- menetébe. Sok helyen tovább gyűrűznek a viták a filmben felvetett problémákról és nem egyszer információs modellként alkalmazzák a film történetét, alakjait, mondanivalóját. Jegyzetünkben a Prémium — mint szocialista valóságmodell — néhány gazdaságpolitikai és eszmei-politikai összefüggésére szeretnénk felhívni a figyelmet. Elevenítsük fel először a film alapkonfliktusát. A hatalmas építkezésen egy munkabrigád nem veszi fel a prémiumot. Az elhatározás okát csak a pártbizottság előtt hajlandó felfedni. A sebtében összehívott bizottsági ülésen Potapov csoport- vezető megdöbbentő érvekkel áll elő: „Nem kell a negyven rubel prémium, ha az állásidők miatt négyszáz rubel az évi veszteségünk. De nemcsak az állásidőkről van szó: hogyan kaphattunk prémiumot, ha keveset dolgoztunk? Ogy, hogy lefaragták a tervet. Az alapvető okok pedig: nincs rend az építkezésen, nem tudunk szervezni, egy idő óta azt tartjuk normálisnak, ami nem az.” Potapovék számításokkal is alá tudják támasztani érveiket. Megkezdődik a pártbizottság késő estébe nyúló vitája, melynek során végül is Potapov azon javaslatáról kell dönteni, hogy visszaküldjék-e a bankba a nem kiérdemelt prémiumot. Ebből a rövidke vázlatból is kitűnik, hogy az alapvető politikai és gazdasági értékek összeütközése mellett az egyéni érdekek szembesítésére is sor kerül (például az igazgató és a párttitkár, az igazgató és a fődiszpécser között stb.). Érdemes külön is megemlíteni a film két olyan formai megoldását, mely új értékekkel gazdagítja az alapul szolgáló drámai magvat. A film a kezdő képsorokban kivisz az építkezés terepére és így nem csupán a „kombinát” fogalom érzékelteti velünk az építkezés nagyságát. A hatalmas épületek, szerkezetek, csővezetékek, gépek mellet eltörpülnek az emberek, alig látni őket, pedig ők jelentik a mozgást, a növekedést, az életet. A másik kitűnő rendezői megoldás, hogy a párt- bizottság végül is . olyan ülésrendet alkot, melyben Potapov mintagy vádlottként- szemben ül a többiekkel. A filmnek ez a két formai motívuma, megoldása mintegy igazolja a tartalmi szféra eszmei összecsapásait. A film két összefüggését ezek után az alábbiak szerint vázolhatjuk fel.. A pártbizottság egyik tagja hihetetlennek tartja, hogy egy brigád azzal bíbelődjön, mi folyik a tröszt egészében. Minden bizonnyal sokan mások is hihetetlennek tartják a hasonló eseteket. Ám nemcsak a demokráciáról van itt szó. A társadalmi, közösségi igazságok is egyének fejében, kisebb csoportok keretében születnek meg, és nem elvont felsőbb szerveknél. Valakinek, valakiknek — mint például Potapo- véknak — először meg kell látniok és fel kell tárniok a problémákat. S nemcsak a problémák előterjesztéséhez van szükségük egyéni bátorságra, hanem-a meglátásukhoz, tudatosításukhoz is. A másik társadalmi összefüggés gazdasági vonatkozású. A prémiumokkal látszatra mindenki jól jár, hiszen pénz áll a házhoz. Csakhogy lehetetlen a végtelenségig úgy gazdálkodni a közösségi vagyonnal,, hogy csak fogyasztjuk, de nem gyarapítjuk. Az ilyen gazda előbb-utóbb törvényszerűen tönkre megy. Csak éppen nemzetgazdasági méretekben más ídőléptékűek. az események. Ez a két dolog nyilvánvalóan összefügg. Az anyagi, társadalmi vagyont nem osztogatjuk ellenérték nélkül, érdemtelenül. Ugyanakkor a szellemi társadalmi vagyon nem növekedhet az egyéni — esetenként mégoly tragikus — kezdeményezések, csatározások nélkül. Potapovék nemcsak a prémiumot adták vissza, hanem példát is szolgáltattak a társadalomnak állampolgári bátorságból és gondolkodói éleslátásból is. Az erkölcsi prémium tehát megilleti őket. A szovjet filmesek gyorsan reagáltak Gelman Visszajelzés című drámájára Is. A Lenfilm stúdiójában Viktor Tregubovics rendezésében készült filmet 1978 tavaszán mutatták be Moszkvában olyan ismert színészek szerepeltetésével, mint Oleg Jan- kovszkij, Kiril Lavrov, Ljudmila GurcsenkO' és Mihail Uljanov. A két filmben van néhány közös vonás. Például mindkettőben egy óriási ipari komplexum, egy kombinát építése és üzemeltetése a háttér. De a legfontosabb, hogy mindkét történetben két másképpen gondolkodó emberrel találkozhatunk. A Prémiumban Potapov brigádvezető a pártbizottsággal szemben száll síkra a csoport
