Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - FIGYELŐ - Mészáros László: Prémium és Visszajelzés
igazáért, a Visszajelzésben pedig a városi pb új elnöke, Szakulin, bocsátkozik harcba a felsőbb szervekkel. Ami azonban a két téma különbözőségét is jelzi: az új filmben a drámai összecsapás egészen más síkon zajlik. Nézzük csak röviden, mi is történik a Visszajelzésben. A városi pártbizottság új elnököt kap a fiatal Szakulin személyében, akiért Okunyev, a körzeti párttitkár kezeskedik. Am már a választást megzavarja egy hivatlan személy. Vjaznyikova arra hívja fel az új elnök figyelmét, hogy nem szabad megtörténnie az új gyáregység két hónappal korábban tervezett beindításának, mert ez a későbbiek folyamán gátolná a többi egység beindítását és így milliós károk keletkeznének. Szakulin utánajár a dolognak és kiderül, hogy Vjaznyikovának igaza van. S ami még rosszabb, tud a fenyegető veszteségről az üzem igazgatója, Nurkov is, aki már akkor is tudott róla, amikor felajánlotta és elvállalta az átadási időpont előrehozatalát. A brigádvezetőből igazgatóvá előléptetett Nurkov azért tette ezt, hogy így a szocialista munkaversenyre hivatkozva jobb szállítási és kooperációs feltételek mellett dolgozhasson az üzem. Okunyev is azzal érvel, hogy szó se lehet az új átadási időpont megváltoztatásáról, hiszen itt vannak már a városban az új termékre váró felvásárlók, s minden terv ehhez az időponthoz igazodott. Szakulin azonban se lebeszélni, se megriasztani nem hagyja magát, és az illetékes minisztérium, valamint a felsőbb pártszervek ■elé tárja az ügyet. A történet aztán érdekes kompromisszummal zárul. Vállalni kell az előretolt átadásból származó veszteséget, mert a későbbi beindítás viszont többszörösen nagyobb nemzetgazdasági károkat okozna. Nurkovnak, Okunyevnek és másoknak azonban majd felelniök kell meggondolatlan, szűklátókörű tetteikért. A filmben tehát két eszmei-jellembeli vonulat összecsapásnak vagyunk tanúi. A Vjaznyikovák és Szakulinok mindig az igazság kiderítésén és kimondásán fáradoznak, még akkor is, ha ebből esetleg személyi hátrányaik származnak. A Nurkovok és Okunyevek stratégiája viszont a tények elkendőzésén alapszik, hogy ezzel is pozíciójukat biztosítsák. Nurkovnak korábban még megvolt a lehetősége, hogy az adott körülmények között ne vállalja el az igazgatói tisztséget, csak hát a kísértés túlságosan nagy volt. Hiányzó szervezői tehetségét aztán ügyeskedéssel, taktikázással próbálta pótolni. Okunyevet pedig a filmnek ez a mondata jellemzi leginkább, „csak annyit tudunk, mennyit tudni akarunk”. Ezen a ponton kanyarodunk vissza a film címében jelzett problematikához. A visszajelzés (visszacsatolás) fogalmát a kibernetika vezette be, Illetve újította fel. A negatív visszacsatolás (visszajelzés) elvét tulajdonképpen a kibernetika alapelveként foghatjuk fel. Lényegében arról van szó, hogy egy automatikus berendezésnél általánosabban: bármilyen kibernetikai rendszernél — a rendszer által szolgáltatott tényleges végeredményt egy alkalmas érzékelő összehasonlítja a kívánt végeredménnyel és ha e kettő eltér egymástól, az érzékelő hibajelet ad, amelynek nagysága az eltérés nagyságát, előjele pedig az eltérés irányát jelzi pozitív vagy negatív értelemben. Vagyis a negatív visszacsatolás csökkentve az eltéréseket növeli a rendszer stabilitását, míg a pozitív visszacsatolás az eltérések további növelésével a rendszer labilitását eredményezi. A Visszajelzés mindkét esetre szolgáltat példákat. Mindenekelőtt aláhúzza a párt érzékelő-hibajelző funkcióját. Szakulin egy helyen így érvel: mi nem a gazdaságot irányítjuk, hanem az irányító kádereket. Ugyanakkor a film arra is rámutat, hogy a pártnak az erősítő szerepkörét is be kell töltenie. A hibajel ugyanis általában nem elég erős ahhoz, hogy a beavatkozó-végrehajtó szervet közvetlenül működtetni tudja. Szakulin felfigyelt Vjaznyikova jelzésére és felerősítette azt. A film Nurkov-Okunyev arcvonala aztán a visz- szajelzések előjelére hívja fel a figyelmet. Nurkov mindig azt jelentette, hogy minden rendben van, Okunyev pedig hagyta magát elringatni a dicsérő-magasztaló pozitív visszajelzések özönében. Minden jóakarata mellett így a rendszer labilitásának növekedését szolgálta. A film egészének hatását vizsgálva, azt kell mondanunk, hogy Tregubovics filmje nem éri el Mikaeljan filmjének színvonalát. Igaz, ez utóbbinak könnyebb dolga volt, hiszen ennél a drámai alapanyag Is térben és időben koncentráltan volt kéznél. A Visszajelzésnek talán az a hibája, hogy túlságosan epikusán és szét- folyón tárja elénk a cselekményt, s így vontatottan bontakozik ki a drámai összecsapás. Talán szerencsésebb megoldás
