Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
Amíg veszekedtek én bosszút forralva kirohantam a folyosóra és viszonyt kezdtem Kiliánnal, a jellemszínésszel. Nagy érzés volt, kiskorú voltam még s már szerelmes. Rántottát sütöttem, cipőt pucoltam, leskelődtem, s mindent neki, érette, Kilián miatt. Gyönyörű volt, bár később úgy alakult a dolog, hogy azt kívántam, bárcsak fordítva lenne: nagykorú lehetnék inkább és nem szerelmes. De akkor már késő volt. Közben kiderült, hogy Kilián ugyan színész, de nem jellem. Elég volt, hogy megpofozza a felesége, s már el is hagyott. De ott még nem tartunk. Egyelőre epekedve kameltuk egymást és idegen szavakat tanultunk egymástól. Ö valami Hamletról beszélt, aki koponyát tart a kezében és nagyokos akar lenni, majd azt mondta: Petőfi... Én pedig erre jóindulatúan megjegyeztem: ha nem tudnád, kedves, az ürge nem állat, hanem kra- pek, s a csaj csörögni jár, ha még nem ócska bőr ... Nevettünk és csókolództunk: te még nem vagy ócska bőr, bíztatott kedvesen Kilián. Mindezt a pajtában írom, holdfénynél, falun, ahová vezekelni mentem aztután, de erről még nem beszélek, mert csak később következik. Azt azért már most megjegyzem, hogy mintha a pajtatetőn egy kuvik azt kiabálná, hogy Lidii... Lidii... ami rossz jel is lehet. Akkor már sehol sem éreztem magam otthon, csak a Kilián ölében. Fanta jó volt ott. A kedvéért főzni is megtanultam: lebbencslevest, rántottát, cujkát, csípős palacsintát, már éppen a börzsönyi szűz- érmécskéknek veselkedtem volna, amikor beütött a vész. Merthát Kilián külföldi turnéra indult, megdicsőülni. Én meg otthon maradtam. Az ablakban ágyaztam magamnak egy függőágyban és vártam Kiliánt. Nem aludtam, kiszikkadtam, megzöldültem. Szenvedtem, no. — Te búbos vöcsök — korholt Ivetta, a barátnőm —, éppen egy házas hapsiba kellett belepottyannod, aki ráadásul dumaművész! Ne szívd mellre az ügyet, te tüdővészes kárókatona! De akkorra már összetörtem két szobaberendezést, felgyújtottam a ruhásszekrényt, hisztiztem és tudomásul vettem hogy nagyon neuraszténiás vagyok. Néha madonna, néha fúria, néha pedig mind a kettő egyszerre, magam sem tudom, hogyan. Minden kitudódott és anyám feltette a nagylemezt. — Ezért áldoztam fel magam érted...?! Meg Misi, Pufi és Marci bátyóért, gondoltam, de nem szóltam, olyan gyenge voltam a bánattól. Apám fojtogatni kezdett és hörgött. — A nevem... a becsületem... a tekintélyem, megtudja a káderes, a harangozó, a szakszervezet .. . — Nézd meg az anyját, verd el a lányát — visongott Műbőr néni. Bevittek a női klinikára, ahol injekciót kaptam, hogy lány maradjak. — Rendben, Lidi, jó kislány vagy — szólt komolyan Kilián, amikor megjött a turnéról és a szekrénybe tette a glóriáját —, így igaz, az ágyban jó csaj vagy, de anyának még fiatalka, gyengécske ... Hát ennyi volt. Aztán még bevittek a nagykórházba, mert megettem két kiló oltott meszet, hátha meghalok tőle, de megmentettek. — Egy mikulásért, Lidi, megvesztél, szi- vi...? — csodálkozott Ivetta —. Térj észhez, te vadliba! Ereztem, hogy lassan elég lesz, a mélyben vagyok. Még végül valóban elpatkolok és akkor ki írja meg a regényemet? De dafkéből még belekeveredtem egy szállodai botrányba valami nyugati ürgével, megpofoztam, mert a szobáján bizalmaskodni mert velem, tehetek én róla, hogy a dolcsijai is elvesztek közben? No, Lidi, madárkám, számoltam össze az ujjaimanr kocsisrum volt, Kilián és liliomtiprás voltr hiszti és önemésztés volt, tuzex-ledérke- dés volt, most már elég legyen. Nagyon mélyre süllyedtél, menő csaj vagy, a faterodnak borsódzik a háta, ha meglát és anyád elájul ha rád gondol, jöhet az emelkedés, a hit, remény és szeretet nevében, csak látványosan, fiam, úgy mint eddig. Modernen, könnyedén, hogy jó legyen a szöveg ... II Igen, emelkedni, csakhát ez nem olyan egyszerű. Mert közben évek teltek el, sötét évek, melyek később még bajt okoztak. De egyelőre maradjunk annál, hogy meg kellett találnom a könyvem kéziratának elejét, amiről azt hittem, hogy bennégett a felgyújtott ruhásszekrényben. Csau, öreg cimbora, hát te még megvagy? Aztán apám nyúlt az életembe, gyerekkori jóbarátjával, egy istenhátamögötti vidék körorvosával szövetkezett, hogy Csa-
