Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - NAPLÓ - Dénes Imre: Idealista esztétika — marxista esztétika
Idealista esztétika - marxista esztétika A századunkra jellemző jelenségek között említhetjük a „művészet expanzióját” is: e megfogalmazást Jürgen Claus, német műtörténész könyveimnek használta (Expansion der Kunst). Művében — többek között — arról ír, hogy a mai építészet soha nem használatos formákat és anyagokat alkalmaz, de létezik ún. „kémiai művészet”, sőt lézer-grafika is stb.1 Nyilvánvaló tény, hogy korunkban kitágul az esztétikum szférája': a műszaki termékek nagyfokú esztétizálását teszi lehetővé az alkotó tevékenység új ága, a formatervezés. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy elválasszuk egymástól az „esztétikai” és a „művészi”, ill. az „esztétikai érték” és a „művészi érték” fogalmakat. Az „esztétikai” és az „esztétikai érték” fogalmak általánosabb jellegűek, mint a „művészi”, 111. a „művészi érték” fogalmak. E fogalompárok közti alapvető különbség abban rejlik, hogy míg a „művészi” és a „művészeti érték” fogalmak mindig valamilyen emberi alkotó tevékenység produktumait jelölik, addig az „esztétikai” és az „esztétikai érték” fogalmak vonatkozhatnak pl. természeti jelenségekre, tárgyakra stb. is. A természeti tárgyak egy bizonyos elrendezése viszont már lehet művészi alkotó tevékenység eredménye, és műalkotást hozhat létre. A marxista és az idealista esztétikák közti alapvető különbséget abban kereshetjük, hogy míg az utóbbiak ignorálják az esztétikai érték viszonyjellegét, addig a marxista esztétika hangsúlyozza, hogy az esztétikai érték az embernek a világhoz való viszonyát tükrözi, s mint ilyen ér- tékjellegű és része egy tágabb értékviszonynak. Az érték és az értékelés megkülönböztetése már a fenti megközelítések függvénye. Az idealista esztétikák az értéket gyakran az értékeléssel azonosítják és sokszor az előbbit teszik függővé az utóbbitól, ennek alapján tagadva az érték objektív jellegét. Az értőket a szubjektum és az objektum közötti feszültség eredményeként felfogó Risieri-Frondizi pl. egyenesen kijelenti: „Az érték csak az őt értékelő szubjektummal való viszonyában létezhet”.2 A marxista esztétika szerint az érték objektív, mert a társadalmi-történelmi gyakorlat folyamatában jön létre. Az értékelés viszont az értékhez való szubjektív viszony kifejezése. A marxista, ill. az Idealista esztétikaelméleti iskolák közti különbségek megmutatkoznak az esztétika tárgyának a körvonalazásában is, de különösen a vizsgálódási módszerek megválasztásában. A marxista esztétikaelmélet tárgyát így lehetne a legtömörebben megfogalmazni: az ember a világhoz való esztétikai viszonyának vizsgálata. Ezzel szemben az idealista esztétika tárgya: az esztétikai értékkel bíró jelenségek és tárgyak vizsgálata. Az idealista esztétika vizsgálódási módszereiben a relativizmus és a szubjektivizmus van túlsúlyban, a marxista esztétika vizsgálódási módszereinek vezérfonalát a marxista-leninista dialektika jelenti. A mai marxista esztétikaelmélet az esztétika értékelméleti (axiológiai) megközelítése jellemzi, s e megközelítés a gnozeoló- giai, szociológiai, pszichológiai, szemiotikái, kibernetikai, információelmélet stb- módszerek ötvözetére támaszkodik. A nyugat esztétikaelméletekre a mai napig is jellemzők az olyan végletek, mint pl. a pszichológiai esztétika önálló létezése. Colln Martindale szerint, például, a pszichológiai esztétika tárgya a műalkotá1 Claus Jürgen: Expansion der Kunst. Hamburg, 1970. Idézi: Sztolovics, L. N.: Az esztétikai érték természete. Fordította: Ofhelyi Gabriella. Budapest 1977. 224. o. 2 uo., 48. o.
