Irodalmi Szemle, 1979

1979/3 - FIGYELŐ - Mózsi Ferenc: Egy könyv ismertetése ürügyén

Egy könyv ismertetése ürügyén

1. Bertók Imre A szlovák és a magyar esetrendszer kontrasztív vizsgálata című könyve pedagógiai fogantatású, alkalmazott nyelvtudományi dolgozat. Könnyű és tetszetős szellemi torna lenne végigvezetni az olvasót a könyvön, és bizonyítani:

— tudományos igényű, publicisztikai jelentőségű műről van szó, mert a] időszerű problémát vet fel és b) a tények felsorakoztatásának meggyőző erejével teszi ezt. A dolgozat persze nem publicisztika, nem is ismeretterjesztő tudományos írás, hanem az alkalmazott nyelvészet tudományos produktuma. S mint ilyen, elsősorban a tantervkészítők, a tankönyvírók meg a pedagógiai publicisztika számára alapozó munka. Ám a nyelvet nem lehet csak a saját mivoltában, mintegy grammatikai elvontsággal szemlélni, hiszen annak problematikája mind fejlődésében, mind működésében megannyi szoros szállal kapcsolódik az emberhez, az emberi közösséghez, mely a nyelvet használja és ezzel formálja. S mivel mi kétnyelvű közegben élünk, más és más funkcióval és ebből eredő intenzitással két nyelv kapcsolódik hozzánk, ami mindkét nyelvhasználat (de-)formálásának nagyobb lehetőségét rejti magában. Ezért a nyelvhasználat társadalmi problémája nálunk élőbb kérdés, mint másutt, így tehát Bertók Imre újabb munkája iránti érdeklődés is feltehetően „élőbb” lesz. Mert nyelvművelést végezni a két nyelv használatából eredő nyelvi zavaróhatás (interferencia) ismerete, tehát ellensúlyozása formái nélkül „tüneti kezelés”. Beszélni ezért az anyanyelv ápolásáról, a szlovák nyelv elsajátításáról, a két nyelv használati gondjairól vagy a kétnyelvűségről e munka alapgondolatának értése és értelmezése nélkül — csak a felületen maradás veszélyével lehet. A dolgozatban ugyanis nem a két nyelv akadémiai nyelvtanának konfrontálásáról van szó, hanem többről. A nyelv lényeges elemeinek megmaradásáról, a magyar és a szlovák nyelv struktúrájába való behatolásról. Tehát Bertók Imre — elsőként hazánkban — a két nyelv szerkezeti-rendszertani különbözőségeinek rendszerezésével foglalkozik, bár a teljesség igénye nélkül. A szerző eltérően sok más kontrasztív nyelvésztől — nem az egyik nyelvnek a másikból való magyarázatát adja, nem a szubsztanciák szférájában mozog, hanem alapvetően kontextuális kötöttségű. A magyar anyanyelvű tanulók szlovák nyelvtanításának kontextusában mozog, az anyanyelvből (a szerző szóhasználatával: bázisnyelvből) indul ki, hogy erre a biztos alapra építhesse a szlovákiai magyar tanulók, de a magyar anyanyelvű dolgozók társadalmi igényű kétnyelvűségét, a csehszlovákiai magyarságnak ezt a többletét. S hogy ez a kétnyelvűség ne a homokra épüljön, hanem a többletet szilárdan megbíró fundamentumra, ez a szerző írásának alapgondolata. Persze a szerző nem a nyelv társadalmi funkciójának komplex vizsgálatát nyújtja (ehhez sok ember intézményesen irányított munkájára lenne szükség), hanem egy részterületet vizsgál elmélyül- ten, hozzáértéssel.

2. A könyv egyik bevezető gondolataként idézi Balogh Edgárt, aki a romániai magyar ifjúsághoz intézett levelében ezt írja: „Az atomkorszak atomelemző agyat követel meg, de a nemzetiségi lét helyes felfogásához kettős kapcsolástani elmélet szükséges. A romániai magyar azonos időben és térben fogalmazza meg magyarságát és romániaiságát, s ez a többszörösség kifejthető láncolatban sokszorozza meg értékeit is. Anyanyelvének teljes kibontakozása éppen olyan szükségesség a mai korszerű emberiségének kiváltásához, mint amilyen természetes követelmény mind magával, mind vele szemben a román ikernyelv teljes megszerzése.” A mi szóhasználatunkban, ha nem használjuk is az „ikernyelv” metaforikus kifejezést, mégis igazat kell adnunk Balogh Edgárnak, mert az ifjúság hazánkban is „azonos térben és időben fogalmazza” meg magyarságát és csehszlová- kiaiságát. Bertók tudományos igényű publikációja, melyet a Magyar Tudományos Akadémia a nyelvtudományok kandidátusi disszertációjaként fogadott el, közelebb visz a lényeghez: elsősorban a két nyelv sikeres iskolai tanításához, de mutatis mutandis, az anyanyelvű alapozottságú kultúráltsághoz és a két nyelv társadalmi használatának kérdésköréhez is. Ennek feltétele a tudományosan megalapozott tantárgyi koncepció, ami a tanított