Irodalmi Szemle, 1979
1979/2 - Fónod Zoltán: Történelmi jelenidőink
TÖRTÉNELMI JELENIDŐINK Történésekben, eseményekben rendkívül gazdag időszakban élünk, rohamosan változó világunk mintha csak megszívlelte volna a változni és változtatni történelmi parancsát. Kérdés azonban, hogy az eseményeknek ebben a zuhata- gában mi hogy élünk, hol tart a szemléletünk. Vajon együtt lépünk-e a korral, vagy lépéshátránnyal küszködve megrekedtünk a tegnapoknál, nem véve tudomásul az Idő embert, esetményt, történést megmérő, nézőpontot, szemléletet korrigáló szerepét. Nem a divatról vagy a kétes értékű elrugaszkodásokról van szó. Az elmúlt évtizedek nem voltak híján ilyeneknek sem. Inkább annak tudatosításáról, hogy múlt nélkül, önismeret nélkül nincs jelen és jövő. Mert a jelen kérdései és a jövő feladatainak megfogalmazásai ezer szállal kötődnek történelmünk eseményeihez, tapasztalataihoz s a párt történetének tanulságaihoz. Ebből kell kiindulnunk, amikor a múltat idézzük, ezt kell látnunk, amikor a mához szóló tegnapi üzenetekre fígyelmezünk. Túlságosan leegyszerűsítenénk ugyanis a helyzetet, ha az évfordulók, ünnepségek alkalmi jellegénél maradnánk, ha csak formálisan vennénk tudomásul a marxi felismerést: „A történelem nem egyéb, mint az egyes nemzedékek egymásutánja, amelyek mindegyike kiaknázza azokat az anyagokat, tőkéket, termelőerőket, amelyeket valamennyi elődje reá hagyományozott, ilyképpen tehát egyfelöl a ráhagyott tevékenységet folytatja egészen megváltozott körülmények között, másfelöl pedig a régi körülményeket módosítja egészen megváltozott tevékenységgel“. Az objektív igazság és a mához szóló tanulság a történelmi eseményekben •se képzelhető el a tudomány mélyszondái nélkül. A történelem — az élet tanítómestere — arra tanít bennünket, hogy az idő végtelenjében hömpölygő, egymást sorjázó események csak akkor tárják fel igazi arcukat, ha egyrészt a maguk összefüggésében szemléljük őket, másrészt megtaláljuk ezek dialektikus összefüggését más eseményekkel is. Néha úgy tűnik, mintha a nemzetiségi lét hajlamossá tenne bennünket a leegyszerűsítésekre, a leszűkítésre. Arra, hogy az eseményekből azt ragadjuk ki, ami bennünket közvetlenül érint s »nagyvonalúan« megfeledkezzünk az összefüggésekről, magyarán a történelmi szemléletről. Ez a magatartás — az osztályszemlélet rovására — azzal a veszéllyel jár, hogy mellőzi a nagy összefüggéseket, a társadalmi mozgatóerőket [és azok tanulságait is), s a történelmet csupán az emlékezés, emlékeztetés alkalmi eszközeire korlátozza. Az okok és okozatok elemző vizsgálata helyett megelégszik a puszta ténnyel. Nyilvánvalóan, nem arról van szó, hogy a történelem bennünket érintő, ránk vonatkozó eseményeit, tanulságait elhallgassuk vagy kikapcsoljuk életünkből, tudatunkból. Mi sem természetesebb, minthogy a történelmi örökséget, a forradalmit éppúgy, mint a haladó hagyományokat a magunkénak valljuk! Látnunk kell azonban azt is, hogy a bennünket érintő események szorosan Fonod Zoltán
