Irodalmi Szemle, 1979

1979/10 - FIGYELŐ - Varga Erzsébet: Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916—1946.

Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946

Fábry Zoltán válogatott levelezésének kiadásával a Madách Kiadó valószínűleg a Fábry-életmű emberközelbe, illetve olvasóközeibe hozására, Fábry Zoltán egyéniségének erősebb megvilágítására törekedett, s ez mindenképpen dicséretre méltó cselekedet, hiszen Fábry Zoltánt szinte állandóan emlegetjük, életművét és egyéniségét azonban nemcsak az olvasók, hanem még az úgynevezett „irodalmárok” között is kevesen ismerik.

A most megjelent kötet mindenekelőtt a két világháború közti csehszlovákiai magyar irodalomról, a korabeli irodalmi viszonyokról szerzett ismereteinket bővítheti; a fülszöveg szerint ez a levelezés „Izgalmas kordokumentum, amelyből nemcsak Fábry pályaképe rajzolódik ki, hanem a szlovákiai magyar irodalom mozgalmas első korszaka is”. Ezzel a megállapítással azonban vitatkoznunk kell, mivel véleményünk szerint Fábry Zoltán pályaképe nem ebből a levelezésből „rajzolódik ki”; ez a kordokumentum Fábryról talán csak annyi újat mond — ha egyáltalán „új” ez —, hogy túlérzékeny, köny- nyen megsértődő íróember volt, aki állandóan pénzgondokkal meg betegségekkel küszködött és nehezen mozdult ki stószi magányából.

Fábry Zoltán egyébként is nagyon-na- gyon hiányzik a Fábry Zoltán válogatott levelezéséből. Aki nem lusta erre, utánam számolhat (mert lehet, hogy rosszul számoltam, s így tévedekj: a 676 oldalas könyvben a kis helyet foglaló levelezőlap- szövegekkel együtt összesen 81 (azaz nyolcvanegy!) Fábry-levelet találtam, s ez a nyolcvanegy — többségében elég rövid

— levél a jegyzetekkel együtt 96 oldalt foglal el, vagyis a könyvnek csupán hetedrészét! Ez természetesen nem is lenne túlságosan nagy baj, ha a többi — tudniillik a Fábryhoz írott — levél több érdekességet, esetleg eddig ismeretlen adatot szolgáltatna a korabeli irodalmi életről, s nem ismétlődnének bennük mindig egyazon panaszok.

.. utálom már a folytonos panasz- cseréket” — írja Földes Sándor egyik Fábryhoz írt levelében (a 78. számúban), s bizony nem egyszer az olvasónak is ilyen érzése támad, amit a levelek válogatói (Csanda Sándor és Varga Béla) vagy a Madách Kiadó szerkesztői elkerülhettek volna azzal, ha egy kissé „megrostálták” volna ezt az óriási levélhalmazt. A Földeslevelekben pédául számtalanszor találko- zuk Földes szerelmi problémájával; akit az ilyesmi izgat vagy érdekel, elcsámcsoghat rajta, ám véleményem szerint az ilyen tárgyú levelek nyugodtan ki is maradhattak volna a válagotásból; egy kivételével, amely alá Csanda Sándor a következő jegyzetet írta: „Az itt leírt szerelmi bonyodalom törést okozott Földes Sándor költői és kommunista magatartásában is. Fábry így ír erről Csanda Sándorhoz címzett levelében: »A törést egy nő okozta. Utána jött Pozsonyba, felesége, lánya Komáromban maradt, csak néha ment haza. Férjes nő volt, amikor megláttam, megdöbbentett: kimondott vén boszorkány. Mi vonzotta Sándort? Ez az érthetetlenség. Felesége, lánya elpusztult a haláltáborokban, és lánya pusztulását nem tudta lereagálni.®” Ezzel a jegyzettel minden bizonnyal el lehetett volna „intézni” Földes szerelmi bonyodalmát, a többi levélből az erre (meg a különféle betegségekre) vonatkozó részek kimaradhattak volna, hiszen (három ponttal jelölt) kihagyásokkal más levelekben is találkozunk, még olyankor is, ha valamilyen fontosabb adat (mondjuk egy név) marad ki a szövegből. Ilyen alapon tehát a kevésbé fontos vagy unalmas levélrészleteket is ki lehetett volna hagyni, s ez nemcsak Földes Sándor leveleire vonatkozik; megemlíthetjük például a Korunk szerkesztőinek a leveleit is, amelyekben oldalakon keresztül ilyesféle szövegeket olvashatunk: „Kedves Fábry Zoltán! Remélem, e hónapban egy kicsit előbb kapta meg a Korunk-külde- ményt, és így több mutatványszámot szétküldött. Kérem, értesítsen pontosan mindig, hogy mikor érkeznek a csomagok, minthogy ki kell tapasztalnom a legjobb küldési módot. Különben, hogy tájé' Fábry Zoltán közelmúltban megjelent munkálnak, így az itt recenzált leveles-könyvének az értékelésére is még visszatérünk. — A szerk.