Irodalmi Szemle, 1979
1979/10 - FIGYELŐ - Aich Péter: Két gyermekvers-antológiáról
szakokat jellemzi találóan, egy-egy remekbe sikerült képpel. A gyermek jót mulat rajta, s talán észre sem veszi, hogy a versnek más síkja, az érett olvasóhoz szóló mondanivalója is van! A Labdarózsa, nyári hó című antológia nem sokban különbözik a Tapsiráré-tapsó- rumtól, hasonló erényekkel és fogyatékosságokkal jellemezhető. A kötet összeállítója az előző gyűjteményhez viszonyítva csökkentette a szerzők számát, így egy-egy költő arcéle jobban kidomborodik, de a kiegyensúlyozatlanság is láthatóbb. Tóth Elemér Kutyája remekbe sikerült gyermeklogikájú vers. Jön a kutya és ugat. Akármit kérdezünk tőle, mindig egyformán ugat. Ennyi a „tartalma”. Ez még a felnőtteknek sem alogikus, hiszen hányszor van úgy, hogy egyszerűen nincs értelmes válaszunk. A gyerekeknek pedig annyira természetes a látszatra értelmetlen válasz, hogy eszébe se jut elcsodálkozni. Ráadásul mennyi mindent beleképzelhet abba az ugatásba! A Kívánság című verse már nem sikerült olyan jól. Költőnk azt kívánja kis olvasóinak, hogy öröm szálljon közéjük. De a gyerek konkrét dolognak örül, az öröm mint fogalom túlságosan elvont számára. Zs. Nagy Lajos ötletes rímjátékai után az Indonéz bánatban azzal ijesztgeti a gyerekeket, hogy miközben alszanak, lerombolják a városukat s mire fölébrednek, talán a házuk sem lesz meg. Kulcsár Ferenc Kiszámolójának pergő ritmusa híven szól a gyerekek nyelvén, a Párosító azonban nem gyermekgondot tükröz. A Minerva kiadó 1976-ban egy rendkívül okos, tanulságos könyvet adott ki (Horgos—Levendel—Trencsényi: A gyerekek másképpen olvasnak). A tudatos versolvasókról című fejezetben ez áll: 9—10 éves korban „következik be a rohamos elhide- gülés a versektől, de ez aligha magyarázható meg egyedül az életkori, a testi-lelki változások természetével”. Aztán: „Ha a gyerek olvasói, versolvasói fejlődése egyenletes, akkor tízéves korára nem a versolvasás hanyatlásával, de éppen minőségi változásával számolhatunk”. A költői termés tehát: tegye lehetővé az olvasói fejlődés egyenletességét. Az idézett versbéli fogyatékosságok azonban nem ezt a követelményt segítik elő. Felróhatjuk azt is, hogy a két antológiában alig van vers, amely mindennapi életünket tükrözné, holott a gyerek eziránt sokkal fogékonyabb, mint hinnénk. Kifogásolható, hogy a két versgyűjtemény csupa vidám, játékos verset tartalmaz; olyan világot idéz, amelyben minden rendben van, ahol csak tréfa, furfang, jókedv létezik. Mintha a gyerekeknek nem volnának más érzelmei. S ez nyilván annak a tévhitnek a következménye, amely szerint a gyermek ugyanúgy gondolkodik mint a felnőtt, csak másképp érez. Ezek után fölmerül a kérdés, hogyan lásson hozzá a szülő a töretlen olvasói fejlődés elősegítéséhez, mikor a két anto- tógia verseit a kiadó épp ama kritikus korig ajánlotta. Mert 9—10-éves korig a gyermek bonyolult fejlődésen megy át. A pszichológia több fejlődési szakaszt különböztet meg, s ezt nemcsak a nevelésben, hanem az irodalom „adagolásában” is respektálni kell. Az említett két antológia azonban inkább a felnőtteknek alkalmas gyermek- költészeti terepszemle. Önállóan a gyermek legkorábban hétéves korában olvas, e két könyvet tehát leginkább a felnőtt segítségével élvezheti, De: „A kisgyerek számára nincs külön külső és belső, külön betű és kép. Együtt kedvelik meg a könyvet, egészében válik olyan kedvessé, mint a játék” (Horgas— Levendel—Trencsényi, z. m.). Ez még kilenc éves korban is így van! A szóbanfor- gó két verseskönyv azonban nem bővelkedik illusztrációban. A Tapsiráré-tapsó- rumban alig van kép, amely a szöveget kiteljesítené, amely a gyerek fantáziáját útra indítaná. Jaksics hideg színekkel festett komor képeket illeszt a versekhez, így az ötletes, jól sikerült kompozíció is idegenül hat. Turcsan László, a Labdarózsa, nyári hó illusztrátora sokkal jobban oldotta meg feladatát. Illusztrációi elevenek (talán csak a gyermekarcok kivételek), színesek, melegek. Turcsan tömören fejezi ki magát, a szöveg egy-egy elemét ragadja meg. A gyereket a képzőművészet élvezetéhez is el kell vezetni — persze ez is csak a gyerek érdeklődésére ügyelve érhető el. Turcsan viszont némileg szimp- lifikálja a versek más dimenziókba való kivetítését. Kár, hogy ő csak a borítóra készített nagyobb kompozíciót. (Madách, 1978, 1979) Aich Péter
