Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Marék Antal köszöntése
Marék Antal köszöntése Az 1927-től Budapesten élő és alkotó Marék Antalt a csehszlovákiai magyar írók is szeretettel üdvözlik abból az alkalomból, hogy 1978 július 16-án betöltötte életének hetvenötödik évét. Marék nem a mi tájaikon született, de gyermek- és ifjúkorának egy részét Losoncon töltötte, és a húszas évek első felében — Darkó Istvánnal, Egri Viktorral, N. Jaczkó Olgával, Szombathy Viktorral, Tamás Mihállyal és másokkal együtt — tevékenyen résztvett a csehszlovákiai magyar széppróza megalapozásában. íróvá a Scherer Lajos által szerkesztett hires diáklap, A Mi Lapunk avatta őt, és első könyvei — egy novellagyűjtemény (Emberek az Óceánon, Losonc 1927) és két regény (Vihar a galambház jeleit, Losonc 1927; Zsákutca, Pozsony 1928) — nálunk jelentek meg. A budapesti egyetemen végzett orvosi tanulmányai után Marék Budapesten maradt, és az orvosi gyakorlata mellett folyamatosan Irt. Régi kapcsolatait sem számolta fel, sőt valóságos ügyvédjévé, követévé vált a bontakozó csehszlovákiai magyar irodalomnak. Elvállalta néhány folyóiratunk (Magyar írás, Magyar Minerva, Magyar Album) magyarországi szerkesztését, recenziókat írt az itteni művekről a magyarországi sajtóba, és egy kis monográfiában megpróbálkozott a csehszlovákiai, az erdélyi és a jugoszláviai kisebbségi magyar irodalmak összefoglaló értékelésével. Ezt az aktív és önzetlen tevékenységet látva érthetővé válik számunkra az is, hogy 1936—37-ben bekapcsolódott a két nyitrai irodalmárnak, Dallos Istvánnak és Márton- völgyi Lászlónak vállalkozásába: a 4 kötetes Szloveszkó magyar írók antológiája összeállításába. 0 volt a társszerkesztője és anyaggyűjtője a 2. kötetnek, amely a tájainkról elszármazott kortárs írókat mutatta be egy-egy írás erejéig. A kötet elé írt Köszöntő-jében többek között ezt írta: „Ha rokon vonásokat találunk kisebbségi magyar és magyarországi író között s a magyar irodalom egyetemességében hiszünk, hogyne hinnénk abban, hogy a különböző nemzetek irodalma között is titokzatos és eddig még fel nem tárt kapcsolatok vannak. Miért ne keresnénk vigasztaló szavakat Európa szörnyű óráiban, miért ne higyjük, hogy csupán a nyelv sokfélesége akadályozza a népek egymásratalálásátl? A szuronyokon egyszer mégiscsak áttör a nap sugára s az ágyúkból újra harangokat öntenek. Az isten beköltözik újra a szívekbe és béke lesz, béke ...” Ennek a rokonszenves humanizmusnak és európaiságnak a szellemében szeretettel és érdeklődéssel tekintett Marék a szlovák és cseh irodalomra is. A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet felkérésére lefordította Jozef Braneczky „Fráter Johannes’ című regényét, és a magyarországi folyóiratokban Wolker- és Eudo Ondrejov-fordítá- sokat tett közzé. Néhány Wolker-fordítása a felszabadulás után került a Magyarországon kiadott Wolker-válogatásokba. Felszabadulás utáni írói terméséből főképp az ismeretterjesztő egészségügyi munkák emelkednek ki (Hogyan éljen az idős ember?, Az emberiség harca a jájdalom ellen, Dohányosok könyvel. Ezek közül az első 4 kiadást ért el és nívódíjban részesült. Megérdemelt népszerűségnek örvend az Így élt Albert Schweitzer című életrajzi munkája is. Három nagy orvostudósról: Röntgenről, Flemingről és Schweitzerről eseményjátékokat írt, melyeket a budapesti rádió bemutatott. Az idős korában is aktívnak maradt író napjainkban is élénk érdeklődéssel figyeli irodalmunk fejlődését, és a Könyvvilágba írt recenzióinak gyakran csehszlovákiai magyar könyv a tárgya. E sorok írója hálásan gondol arra a készséges segítségre, adatnyújtásra is, melyet az alkalmilag hozzáforduló irodalomkutatók kapnak Marék Antaltól. A 75. születési évfordulóját ünneplő Marék Antal többszörösen megérdemli a tiszteletünket, szeretetünket. A további évekre erőt, egészséget és töretlen munkakedvet kívánunk neki. Turczel Lajos
