Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FÓRUM - Gerold László: Magyar nyelvű dráma és színjátszás Jugoszláviában

zednél is hosszabb vígjátékírói munkásságnak kellett eltelnie, amíg Kopeczky egyik műve színpadra került. Humorának forrása és pillére, legfőbb alkotóeleme a sok kiváló, sziporkázó, szellemes ötlet. Ezt igazolta a Don Juan utolsó kalandja című verses bohózata, amely egyetlen ötletre épül ugyan, de ezt, mint csillagszórót a szikrák, övezi a rengeteg, főleg játékos nyelvi poén. Az alapötlet, hogy a gátlástalan csábító anélkül marad, ami csábításainak eszköze. Valaki leharapta. Mi sem természetesebb, hogy a sok érdekelt nő valóságos hadjáratot indít annak a bizonyos hiányzó tagnak elő- kerítésére. És ezzel egyszerre visszájára fordul a történet, többé nem a csábítóról van szó, hanem azokról, akik olyan szívesen áldozzák fel magukat. Az ő karikatúrájukat rajzolja meg sok elmés szóbukfenccel, játékos rímmel, nyelvi sziporkával, komikus helyzettel az író. Másik művében, az Aida nem énekel című vígjátékban Kopeczky egy befalazott szobában — ahová csak az ablakhoz támasztott tűzoltólétrán lehet bejutni — bonyolítja a történetet, jól vegyítve a szerzőre jellemző sziporkázást a szituáció kínálta abszurd humor elemeivel. Kár, hogy eddig nem mutatták be. A két vígjáték mellett Kopeczky több igen jó egyfelvonást és a Kádár Kata történetet feldolgozó érdekes dramaturgiai megoldásokkal bővelkedő verses drámát is írt.

Kopeczkyhez hasonlóan a novellistának és regényírónak kiváló Varga Zoltánnak sem volt eddig különösebb szerencséje a színházakkal. Pedig érdekes erkölcsi, lelkiismereti kérdésekről ír, s a közönség figyelmére joggal számíthatna. Ilyen jellegű a Statisztikusokkal együtt a Rádiószínház alkalmi színpadán közönség elé került Utitdrs című egyfelvonásosa. Története, kérdés: vajon a gazdag apa mesés ajándékát illik-8 elfogadni a fiúnak, amikor nem ő dolgozott meg érte. A kérdésben rejlő sematizmust Varga azzal kerüli el, hogy az apa bűnösségéről, erkölcsi pálfordulásáról is beszél. De hasonló jellegű Varga egész estét betöltő drámája A tanítvány is. Ez biblikus témájú erkölcsi parabola. Szereplői Nátán, Izrael prófétája és Dávid Izrael királya, akik egykor fegyvertársak voltak, mindkettőjüknek érdemei vannak a zsarnok Saul hatalmának megdöntésében, de a drámában már ellenfelek. Barátságukat aláásta Dávid bűne, a szép Bethsabé elnyeréséért ugyanis a férjet a halálba küldi, ezt Nátán egy példabeszéd formájában terjesztette a nép között. A prófétát berendelik a királyhoz, aki régi barátságukra hivatkozva próbálja őt meggyőzni, hogy hagyjon fel az efféle példálózásokkal. Nátán hajthatatlan; érve: ő az Űr akarata szerint cselekszik. A király nagyon jól tudja, hogy milyen ártalmas egy szabadlábon levő, fecsegő próféta, s „vendégségben tartja”, azaz börtönbe veti Nátánt, aki ott aztán „megokosul”, mivel az angyal is megjelenik előtte s megegyezésre biztatja, kompromisszumot köt a királlyal: Dávidnak ugyan bűnhődnie kell, születése után hetednap meghal Bethsabé gyermeke; Nátán azonban felhagy az uralkodónak ártó példabeszédek terjesztésével. A próféta tévedése, vétke remeteihelyére való visszatérése után világosodik meg, tanítványa, a kompromisszum-mentes életmódot hirdető Simon — aki inkább meghal, semhogy a hamisságot vállalná — szavai nyomán. Jól szerkesztett, elvontsága ellenére is izgalmas dráma. Sajnos, ez a mű sem kapott még színpadot.

Deák, Gobby Fehér és Kopeczky előtt a vajdasági irodalomban Braun Istvánon kívül

— tizenhárom év alatt öt színművét mutatták be — nem volt vérbeli drámaíró, akit a drámában gondolkodni, drámában látni és láttatni a világot olyannyira fontos alkotói alapállás jellemzett volna. íróink időnként ki-kirándultak a dráma műfajába, pályájuk során írtak egykét színpadi művet, ezeket elő is adták, de különösebben nem ambicionálták ezt a nehéz, hálátlan, nem csaik írói, hanem színpadi jártasságot is kívánó, a megvalósítás kollektív jellegénél fogva fölöttébb bonyolult és bizonytalan kimenetelű műfajt. (Bár az sem lehetetlen, hogy az írók idegenkedése-félszegsége mellett a színházak közömbössége is ludas abban, hogy irodalmunk ismert prózaírói és költői csak ki-kiruccantak a drámaírás területére.)

A drámához vissza-visszatérő írók közül a legsikeresebb „come back” mindenképpen Majtényi Mihályé volt, aki tizenkét évvel azután, hogy a Harmadik ablak című színművét bemutatták, ismét próbát tett a drámai formában és huszonöt mű mezőnyében a Száműzött című munkájával megnyerte a Fórum drámapályázatát. A mű drámai szituációja és a hős története szinte tálcán kínálja az értelmiségi magatartás és sors aktualitását. Miért került Ovidius — róla szól a dráma, ő a száműzött — Tomiba? Mi a bűne? Ez még ma sem tisztázódott teljesen. Majtényi sem akarta eldönteni a kérdést. A császár és poétája közti ellentét azonban a despotizmus és a szabadelvűség évezre