Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - MŰHELY - Karsay Katalin: Poétriák a Három veréb hat szemmel című antológiából
Poétriák a Három veréb hat szemmel című antológiából Ajándék ez a gyűjtemény, ritka és becses. Együltünkben elolvasni nem lehet, csak csipegethetünk belőle, mint a legfinomabb ínyencségből. Weöres Sándor munkássága, nem egy furcsaságot rejtő költészete némileg már felkészítette az olvasót erre a meglepetésre. Ez a gyűjtemény minden tekintetben páratlan jelensége irodalmunknak. Összeállításakor ilyen elvek irányították a költőt, Weörest: 1. Csak igen szép, szuggesztív, démoni és angyali darabok kerülhetnek a gyűjteménybe. 2. Csak nehezen hozzáférhető, ismeretlen, vagy alig ismert versek. 3. Szép versek, s nem költők bemutatása lesz. Ebben a csodálatos munkában igazi vezérlője pedig az öröm volt, az őszinte, tiszta öröm a magyar költészet föltárt és fölemelt kincsei láttán. Az Antológia — a magyar költészet rejtett értékeiből, furcsaságaiból — öt szakaszra, korszakra tagolódik: Kezdettől a Mohácsi vészig; A szétdarabolt ország, Harcok és újraegyesítés; A Habsburg Magyarország; A nemzeti Magyarország. Tehát ilyen tagolásban kerültek bemutatásra a versek. Báthory István áhítattal írt, bűnbocsánatért esedező költeményei meghatóak a hatalmas úr tollából. Amadé Lászlónak a Lila moja, Lila című verse a modern lettrizmus, vakszöveg régi rokona. Érdeke- sek Kalmár György versei, de világmegváltó-akarása inkább meghökkentő, mint valódi költészet. Ungvárnémeti Tóth László verseinek, ódáinak formai tökélye ámulatba ejt. Szerepelnek az Antológiában irodalmunk élvonalába tartozó költők eddig be nem mutatott versei is — Kisfaludy Sándor aforizmái, Kölcsey Ferenc égő szenvedélyu verse, a Sapphó után, vagy Madách Imre bölcselkedései, Jókai Mór szatirikus versei. Az Antológia gyöngyszemei közé tartozik a címét sugalló pogánykori töredék, valószínűleg ősi temetési szertartást kísérő szöveg: Árva borjú anyátlan, Puszta pajta fedetlen, Három verébnek hat szeme, Szenes csutak fekete. Weöres Sándornak a másik nem lelkülete iránti érdeklődése, „a transzponálás képessége” nem Ismeretlen számunkra. Csodás versek fakadtak Lónyay Erzsébet Mária, a Psyché, tollából, a weöresi beleélés és tökéletes átélés által. Így karolhatta föl és sorolhatta be ebbe a „bolondos” antológiába a három legnagyobb élményt — Apafi Mihályné Betlen Katát, Czóbel Minkát és Karay Ilonát. Betlen Kata (1678—1725) egy végzetes, az erdélyi előkelőség által nem kívánt szerelem folytán került az utolsó, névleges fejedelem oldalára. Apafi Mihály és Betlen Kata közös sorsa fokozatos süllyedés, merülés, elvesztése a hazának, szabadságnak, az anyagi javaknak, s legfőképp a tiszta életnek. Bécsben haltak meg. Az Antológia két verset hoz Betlen Katától: Bűneiből a Krisztushoz megtérni kívánó töredelmes éneket és a Siralmas éneket. Az első a Mint gyors szarvasé, ha vadász sért... kezdetű, huszonkét versszakos, sokképű „litánía”. A sebzett szarvas allegóriája nem ismeretlen irodalmunkban (pl. Arany Jánosnál). A szarvas riadt topogása, gyógyír-keresése, megtisztulása a méregtől a friss, tiszta- vizű források által hű képe a költőnek.
