Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Egy színház és vidéke (A MATESZ jubileumára)

színházi munka végzésére, pezsgő színházon belüli élet kialakítására. A legújabb kilátás: a Magyar Területi Színház — átmenetileg — a járási nemzeti bizottság megbízásából most épülő korszerű, minden igényt kielégítő kultúrpalotába költözik — remélhetőleg három-négy éven belül. Erre vonatkozóan már írásos megállapodások is történtek, s a művelődési otthon színháztermének, színpadterének és nézőterének kialakítása és fölszerelése kapcsán az épület tervezői kikérték a Magyar Területi Színház Illetékeseinek a véleményét is. Ami a távolabbi jövőt illeti, dr. Peter Colotka, az SZSZK kormányelnöke a Szlovákiai Színművészeti Dolgozók Szövetségének III. kongresszusán mondott beszédében új színházépületek építését Bratislavában, Besztercebányán és Komáromban is kilátásba helyezte.

A hivatalos statisztikai mutatók szerint a Magyar Területi Színház eddigi előadásainak 2 422 360 — tehát közel két és fél millió nézője — volt. Ez a szám azonban az eladott jegyek számát jelzi, s nem a valóságos nézőkét. Márpedig a két szám korántsem azonos egymással. Nem titok, hogy az utóbbi területi színházunk esetében is kevesebb a jelzettnél Nem ritkák — főleg mostanában — az olyan előadások, amelyek az eladott jegyek száma szerint táblás házat ígérnek, de a nézőtéren alig ülnek. A jelenség nagyobbára a jelenlegi bérletrendszer — amelynek azért kétségkívül megvannak a maga előnyei is

— túlságosan adminisztratív jellegével, merevségével magyarázható. Erről egyébként már sok szó esett a sajtóban és a színházon belüli fórumokon is. Az üzemek, szövetkezetek, intézmények megveszik a jegyeket egy-egy előadásra, de dolgozóik megnyerésére, aktivizálására már kevés gondot fordítanak. A színháznak nincs lehetősége a közönségszervezők, kultúrfelelősök munkáját ellenőrizni, számonkérni ösztönözni. A részükről itt csak a nagyobb felelősségtudatban és ügyszeretetben, a közönség részéről pedig a színház iránti nagyobb érdeklődésben, a kultúrához való aktívabb viszonyulásban bízhatunk.

Mert tény, és a fentiek mögött is ez van, hogy színházi közönségünk érdeklődése aktivitása, az utóbbi években erősen visszaesett. Talán elkényelmesedése, érdekszféráinak elanyagiasodása miatt. Legalábbis úgy tűnik, hogy korábban lelkesebb színházi közönségünk volt, s forróbb volt a színházban a taps. A jelenség elgondolkodtató és forrásainak fölkutatása körültekintő elemzést, alapos vizsgálódásokat igényel. Területi színházunk közönsége az elmúlt negyedszázad során — társadalmi és gazdasági helyzeténél, szociális rétegződésénél fogva — gyökeres változásokon ment át. Egyesek a színházzal együtt fejlődtek, mások elmaradtak. És felnőtt közben egy — sőt már kettő — ü] színházlátogató nemzedék is. Pontos kimutatásaink erre vonatkozóan nincsenek, így csak feltételezhető — igaz, nem alaptalanul —, hogy a csehszlovákiai magyar színházi nézők zöme a fiatalabb korosztályokból, s a falusi értelmiség és a szövetkezeti dolgozók soraiból kerül ki. Nem alaptalanok azok a feltételezések sem, miszerint színházi nézőink inkább a szórakoztató jellegű, könnyebb hangvételű előadásokat, a bonyolult problémákat, súlyos gondokat és gondolatokat egyszerű formában megfogalmazó és az intellektust kevésbé igénybe vevő darabokat kedvelik. Csakhogy ezekre a feltételezésekre hivatkozni lépten-nyomon és visszaélni velük, a művészi sikertelenségeket, balutakat is ezzel magyarázni, ahogy ez a múltban nem egy esetben megtörtént, a jövőben aligha lehet. Nem elszakadni a közönségtől, mégis fél lépéssel az igényei előtt járni — szép és helyes elv, de csak akkor nyeri el értelmét, ha pontosan ismerjük a nézőt, és igényeit. A színházvezetőség felismerése már megvan ehhez: a közvéleménykutatás egyszerűbb formáitól — kérdőívek, ankétok, rejtvényversenyek, találkozók és beszélgetések — el kell jutni a közönségösszetétel és a közönségigények tudományos vizsgálatának, felmérésének bonyolultabb formáihoz. Addig is célszerű lenne megismerkedni a bratislavai Kultúrakutató Intézet által 1974 nyarán A magyar nemzetiségi kultúra szocialista fejlődése Csehszlovákiában elnevezésű széles körű, reprezentatív müvelődésszociológiai vizsgálat ide vonatkozó eredményeivel.

Szilvássy József az elmúlt évadban írta le, hogy területi színházunk mindkét társulatának színészei között még mindig vannak olyanok, „akik megjelenítő eszközeikben, gesztusaikban — szakmai felkészültségükben?, rendszeres önművelésben? — kissé elmaradtak napjaink intellektualizálódó színműveinek követelményei mögött. Sok területen biztonságosan, kitűnően mozognak, de a darab intellektuális régióiban, ahol lélektanilag, gondolatilag is árnyalt motívumokra lelnek, néhány színész biztonsága