Irodalmi Szemle, 1978
1978/5 - LÁTÓHATÁR - Strážay, Štefan: A messzi távolból, Búcsúzik a nyár, Minden nagyon súlyos, Emilia (versek)
ŠTEFAN STRÁŽAY A messzi távolból Tiszta ingben munkát keresni elindultak. Újságpapírba csomagolt kenyér s egy bögre az útravalójuk, félénk mosoly és munkára kéz. A major komor, a majorban emberek élnek, nehéz emberek és súlyos állatok, a föld pedig részeg a húgy átható szagától és a mocskos esőtől, Elhagyták az otthont. A megroggyant házat, a távolból kedveset. Levelet hoz a postás. Ám azt, aki írja, behunyt szemünk se tudja visszaidézni. a föld, amelyből minden való, s amelybe minden ismét visszatolódik. A majorban minden olyan súlyos: a gyerekek tekintete főképp. Emília Búcsúzik a nyár Kertünkben megvillan a szél. A fehér falnak támaszkodva üldögél a ház előtt a napon. Háta mögött liliomok nyílnak, feje fölött szállnak a legszebb madarak, Hűvös-édesen izzanak a szilvák. Nagy almák tükrében szunnyad az égbolt. Csöndesség honol az olajzöld kispatak fölött. Múlóban a keserű növények ideje. Varga Imre fordításai ő az, aki a legtisztább vizet issza, ő az, aki a legfinomabb kenyeret eszi, és beszél számunkra érthetetlen dolgokról — mi még a közelében vagyunk, de ő már egészen eltávolodott tőlünk. Öreg már, feje oldalra billenve, belül összekuszálódva, de így szép. Németh István fordításai Minden nagyon súlyos
