Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Egy színház és vidéke (A MATESZ jubileumára)

9 gazdasági és személyzeti dolgozója van. önálló pártalapszervezettel és szakszervezeti bizottsággal rendelkezik. Az igazgatóság, a dramaturgia, a gazdasági irányítás Komáromban székel, s itt vanak a műhelyek is. A színház igazgatósága már a hetvenes évek első felében javaslatot tett a társulat önállósítására, s mostanában ismét napirendre került ez a kérdés. Területi színházunk vezetősége azon a véleményen van, hogy sürgősen szükségesnek mutatkozik a kassai társulat nagyobb önállóságának biztosítása gazdasági, szervezési, propagációs és dramaturgiai kérdésekben, valamint a művészeti munka szervezésének, ellenőrzéséneik és fejlesztésének terén. Ehhez nyolc fős létszám- emelésre lenne szükség. Ez a megoldás azonban csak átmenetet képezne a Thália Színpad teljes önállósításához, ami nagyobb létszámkiigazítást Igényelne, de ez pillanatnyilag nehezen elképzelhető. Kétségtelen viszont, hogy ez a két lépés színházkultú- ránk fejlődése szempontjából szükségszerű.

172 bemutató előadás, 175 színre vitt darab (ebből G egyfelvonásos) — ez területi színházunk eddigi dramaturgiai mérlege. Évadonként átlagosan 7 bemutató — ami egyfelől kevés, másfelől viszont soknak tűnik. Kevés, ha azt nézzük, hogy a színház immár hetedik éve két társulattal működik; sok, ha a színház állandó gondjait, nehézségeit vesszük figyelembe. A bemutatott darabok nagy hányadukban vígjátékok, de arányosan szerepeltek a színen klasszikusok és kortárs szerzők, cseh, szlovák, magyar, oroszszovjet, népi demokratikus országokbeli és haladó nyugati drámaírók. Ezen túl azonban alig olvashatunk ki belőlük — leszámítva egy időben a zenés vígjátékok, valamint a népszínművek felújításának sorozatát — határozottabb, céltudatosabb dramaturgiai törekvéseket. A darabok és szerzők megválogatása általában esetleges, önkényes: olcsó sikerre számító művek, esetleg művecskék váltakoznak valóban igazi és klasszikus értékekkel. Területi színházunk legtöbbet játszott szerzői a 25 évad alatt: Dávid Teréz és Ján Solovič 5-5 bemutatóval, továbbá Egri Viktor, Jókai Mór, Móricz Zsigmond és Szigligeti Ede 4-4 bemutatóval. Shakespeare-nek 3 bemutatója volt — Lovicsek Béla, Siposs Jenő, Arbuzov és Goldoni társaságában. Hiányolható Štefan Králik, Ivan Bukov- čan, Gorkij, Rózewicz, Németh László és mások neve.

A MATESZ Achilles-sarka a dramaturgiája volt. Részben a már jelzett tartós dramaturg-hiány, részben pedig a színházon belüli küldetésének meghatározatlansága, tisztázatlansága miatt. A feladatnak — a színház elméleti alkotóműhelyévé válni — nem felelt — nem felelhetett — meg. Ugyanígy egész dramaturgiai gondolkodásunk sokáig kezdetleges volt, s az évek során alig fejlődött valamit. Csupán akkor kezdett magasabb szintre lépni, amikor megjelentek színházunkban az első főiskolát végzett színészek, rendezők. A főiskoláról magukkal hozott — és meglehetősen friss — szellem e területen is .éreztetni kezdte hatását. Úgy tűnik, a dramaturg-kérdés végre-valahára már megoldódott. A jelenlegi dramaturg 1975. január 1-vel került a színiházhoz, s bár pedagógusi, és nem pedig dramaturgi végzettséggel — szándékai, törekvései, akarása reményt keltőek. Nem rejthetek el azonban egy kötekedő-tolakodó kérdést sem: ugyan hányszor tűnt már megoldottnak az elmúlt negyedszázad során ez a kérdés? De — egyelőre — nincs okunk a bizalmatlanságra, nyugtalanságra. Más dolgok mégis nyugtalanítanak. Dramaturgiai gondolkodásunk további fejlődése ugyanis mindaddig meglehetősen lassúnak mutatkozik, amíg csak egyetlenegy — hivatását foglalkozásszerűen gyakorló — színházi dramaturgunk (és hivatásos színházunk] lesz. A vita, a továbbképzést sürgető egészséges konfrontálás lehetőségei meglehetősen csekélyek így; műkedvelő színjátszó együtteseink és kisszínpadaink pedig távolról sem végeznek olyan jellegű dramaturgiai munkát, amellyel partnerei lehetnének színházunknak, színházi dramaturgunknak. Ugyanekkor — mivel egyetlen emberről van szó — nagyobb a tévedés lehetősége, kisebb munkájának az ellenőrzéséé. Más oldalról a dramaturgiai gondolkodásunk meglehetősen egysíkú — csaknem teljesen a színházi dramaturgiára korlátozódik. Rádiódramaturgiánk kevésbé fejlett; filmdramaturgunk, televíziódramaturgunk nincs.

A Magyar Területi Színház a csehszlovákiai magyar dráma egyetlen fóruma, természetesen műkedvelő színjátszó együtteseinken kívül. A kettő kapcsolatának elemzése hosszabb s átfogóbb tanulmányt igényelne, ezért csupán néhány tény és néhány gondolat elmondására szorítkozom. A színházvezetőség már rögtön az indulásnál programjába foglalta a csehszlovákiai magyar drámairodalom ápolásának, ösztönzésének ás