Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
DUBA GYULA Irodalmi karikatúrák RÁCZ OLIVÉR Kassai korzó A. Kálvárián láttam. Kánkánt járt. Előtte ékes, véres bakafántos mentében sírt egy ősz gránátos, s a rendőr éppen arra poroszkált. Meglett madám volt, visszeres, zömök. Rengő táncot járt, barnát és esengőt, görbe fülében pudos ólomfüggőt hordott, alatta a föld dübörög. Leszólítottam: át az árkádokon, mint lenge röptű, pajkos kis lidérc vesse át magát, mert néz felénk a vész, zsaru jön, iszkoljunk, drága asszonyom! A reggel nyugalma Bankón még setét s a Csermely mentén kóbor ebek járnak: a régi delnők vén sírokban fáznak, ugorjon hát, mentse szép mezéti Ahol a korzó, velem ott sétáljon: a régi korzó, hol poéta lettem. Hallgatott rám s eltűntünk szépen ketten, a gránátos már hortyogott nagyon. Látja, a Dóm. Amelyben Tökölyi Imre uram — nőink hű bálványa — kuruc asszonyok varkocsát csodálva vágyakat sejtett elmerengeni. E méla romházban, mely most tántorog, edzette kedvét érces, csengő pengén borivó kóbor, hírvivő Sebestyén: mord háziasszonya zajosan totyog, vagy tán epedve búg a vén madám, míg Sebestyén a kobzával sumákol, bakter kiált a hunyó éjszakából s vén vágy suhan a korzón talán. Orbán toronynál jó Barna deák vált sóbálvánnyá, mert késett kedvese, reggelre kelve poroszlók szekere vitte haza, lám, hiába várt, bár arája, a csalfa kis kokott pattantyúsokkal járt forró mátkatáncot: hattyúkeblére szerelmes románcot csókolt a lomha, sárga telihold. Malomárok: itt dölyf orgiák során, míg kandi lányok lestek a bokorban, pacskolva, gatyában merült a habokba kijózanodni Keresztes Toportyán. Pincebörtön: Pintye Boldizsár térde s kemény Szacsvay György gárdakapitány levert veséje ripők spanyolcsizmán ment tönkre éppen nagyon elvetélve. Mutathatok még rengeteg csodát. De mély az éj s a rendőr ismét közéig: viszeres lábát, könyörgöm, szedje még s kanyargó irammal hordja el magát. Mert itt a korzó, az én bús lovardám. Halk, ódon házak, rózsaszín kapuk, árkádok, romok, itt-ott rókalyuk, mért kókadozik, erre, szép madám! A szava csábos, vágyak rejteke: — Nem a zsarutól lógok, te csibész, — Zsazsa vagyok — zsongja s megigéz, — hová megyünk hát, rímek mestere? Csakis a korzóra, hol poéta lettem. A többi smonca. Korzó. Néma útján őzgidalábú lenge lányok múltján mélázom el ím, akiket szerettem.
