Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Rácz Olivérrel)

— Igen, feltétlenül. A nemzetiségi hovatartozás állampolgári tudatosításának szintjén ugyanúgy, mint politikai, társadalmi és kulturális téren is. Egy nemzetiség tagja legyen közvetítő, legyen híd, de ugyanekkor építse a maga — sajátos vonásokkal rendelkező — kultúráját is. Kérdéses viszont, hogy ki akarja s tudja vállalni ezt a bizonyos többletmunkát, s ki nem? Mert senkinek nem muszáj vállalnia. De ha becsülettel az adott közösséghez tartozónak vallja magát, akkor vállalnia kell, s nem az önsajnálat vagy öndicsőítés pózában tetszelegve, mintha szüntelenül áldozatot hozna — egy tőle független ügy érdekében.

0 Ön évtizedekig gyakorló pedagógus volt, s egy Időben a nemzetiségi oktatásügy irányításából is kivette részét. Milyennek ítéli meg a szlovákiai magyar iskolák jelenlegi helyzetét, magyar pedagógusaink szakképzettségét stb.?

— Pedagógusaink szakképzettségével ma már általában elégedettek lehetünk. Főként ha tudatosítjuk, hogy 1949-ben majdhogynem teljes egészében szakképzett pedagógusok nélkül indultak a magyar iskolák. Szinte az utcáról kellett behozni jóindulatú és vállalkozó szellemű embereket a katedrára, hogy rövid tanfolyam után tanítani kezdhessenek. Becsületükre legyen mondva, közülük igen sokan elsajátították a szükséges pedagógiai és szaktantárgyi ismereteket, s még az oklevelet is megszerezték időközben, de új és sokoldalúan képzett pedagógusnemzedékek is felnőttek azóta.

De van itt egy általános probléma, ami nemcsak a magyar pedagógusképzésre jellemző, hanem országosan érvényes. Arról van szó, hogy a mi tanítóképző főiskoláink, és egyetemeink nagyon keveset adnak hallgatóinak a tanítás művészetéből. Míg tanító- és tanárjelöltjeink tanulmányaik során a tárgyi ismeretek maximumát sajátíthatják el. addig magával a pedagógiával, tehát a didaktikával, a tanítás módszertanával lényegesen kevesebbet törődünk. Úgy véljük, hogy ilyen ismeretekre és gyakorlottságra menet közben, tanítás közben is könnyen szert tehet az ifjú tanító — ami, természetesen, nem ilyen egyszerű.

Magyar tanítási nyelvű középiskoláink és szakiskoláink az oktatás színvonalának tekintetében véleményem szerint semmivel sem maradnak alatta az átlagos országos színvonalnak, amit számos komoly, tudományos alapra támaszkodó felmérés bizonyít. S éppen a kulcsfontosságú tantárgyakból — a matematikából vagy fizikából például,, sőt a szlovák nyelvből is — érnek el különösen jó eredményeket magyar diákjaink. Ezért érthetetlen számomra, hogy mégis nemegyszer találkozhatunk olyan káros és egészségtelen szemlélettel, amely egyenlőségjelet tesz gyerekeink érvényesülése és a szlovák nyelv elsajátítása közé.

0 Igen, magam is ismerek szülőket, akik gyermekeiket a könnyebb érvényesülés reményében szlovák iskolába íratják. Indokoltnak tartja-e aggodalmukat, döntésüket?'

— Abban, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy a szlovák nyelvet — a saját érdekében — minden magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárnak el kell sajátítania. S egy érettségiző fiatal a jelenleg érvényben levő tantervek és a jelenlegi tantárgybeosztás mellett könnyen meg is tanulhat szlovákul olyan szinten, hogy az. egyetemeken és a főiskolákon ne legyenek különösebb gondjai vele. Sőt ezek a fiatalok összehasonlíthatatlanul kevesebb órán egészen jól megtanulnak más idegen nyelveket — például németül, oroszul, angolul vagy franciául — is, amelyekkel még csak közvetlen kapcsolatban sincsenek a mindennapi életben, miként a szlovákkal.

Nem lehet viszont egyes tantárgyakat a szlovák nyelvtanulás segédtantárgyának, függvényének tekinteni. Ahhoz, hogy az ember megtanuljon — és jól megtanuljon — egy-egy idegen nyelvet, nem kell az összes alapvető szaktantárgyat azon a nyelven tanulnia. Én elhiszem, ha valaki a történelmet, földrajzot, fizikát, matematikát, kémiát stb. szlovákul tanulja, akkor esetleg sokkal jobban tud majd — szlovákul. De kérdéses, hogy mit fog tudni majd ez a tanuló matematikából, fizikából, kémiából s a többi tantárgyakból? Hiszen az érvényesülés lehetőségét azért mégsem a szlovák nyelv tökéletes tudása jelenti, hanem az egyes szaktantárgyak aprólékos ismerete. Hí nem így lenne, akkor minden szlovák iskolában érettségizett fiatalt azonnal fölvehetnénk a főiskolákra. Ami, ugye, eleve képtelenség.

Nem hallgathatunk viszont e kérdés másik oldaláról sem. Nagyon sokszor nehéz