Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Rácz Olivérrel)

# Persze a csehszlovákiai magyarság magára találása, biztonságérzetének kialakulása és megszilárdulása 1948 februárja után sem ment végbe egyik napról a másikra ...

— 1948 februárja számunkra az indulás és az alapozás kezdetét jelentette csupán. Fábry Zoltán ezt irta az Oj Szó első számában megjelent vezércikkében: „Mi majdnem négyéves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel indultunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk.” E behozhatatlan hátrány és lebecsülhetetlen előny tudatában kezdtünk hozzá politikai létünk megszilárdításához. A Győzelmes Február utáni első évek a kölcsönös megértésért és bizalomért, s mindenekelőtt az önbizalom és öntudat megszilárdításáért folyó harcok évei voltak. Politikai létünk kialakításának küzdelmei annak tudatában zajlottak, hogy a csehszlovákiai magyarság nem diaszpóra, nem is valamiféle elvont fogalom, nem tehetetlen lemorzsolódás és csődtömeg, hanem élő szervezet, emberi közösség az emberi közösségben. Meg kellett szabadulnunk a megbántott kisebbségi ember olcsó köntösétől, mert tudva tudtuk: a csehszlovákiai magyarságnak csakis a szocialista közösségben nyílhat lehetősége arra, hogy a tanácstalanságból és a közönyből új életre menthesse, ösztökélje haladó hagyományait és teremtő erőit. A politikai elkötelezettség és az alkotó kedv kettős kötésével. A szellemi képességek szakadatlan növelésével — így került sor az ötvenes évek elején és derekán iskolahálózatunk kiépítésére, szakképzésünk elmélyítésére —, és a folyamatosság tudatos, következetes vállalásával. S mindezt — a hatvanas években már ezt is kimondhattuk és hozzáláthattunk kádertartalékaink rendszeres biztosításához és megszilárdításához — a lehetőségek maximális fokán. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségei

— tehát a csehszlovákiai magyarság is — az állam szerves, megbonthatatlan egészéhez tartoznak. Létünk alapfeltétele a valahová tartozás. A nemzetiségi élet egyik legavatottabb ismerőjének, a romániai Gáli Ernőnek figyelmeztető megállapítása szerint: „A puszta nemzetiségi lét nem cél és nem érték”. Ez így igaz: értékké csak azáltal válik, ha a nemzetiség sajátosságainak tudatában vállalja a közösségi küldetést. Ehhez az embernek nem szükséges kilépnie önmagából, mindössze az kell, hogy megértse a kort, amelyben él, mert a ma nemcsak a tegnapot teremti; a ma vajúdja, szüli, alakítja a holnapot, a jövőt is.

® Mit jelent önnek — emberként, íróként és politikusként egyaránt — csehszlovákiai magyarnak lenni?

— Magyarnak lenni — természetes állapot. Az ember úgy magyar, ahogy például a tigris csíkos. A tigris talán nem is tudja, hogy csíkos, de ha valakinek az a botor és merőben fölösleges ötlete támadna, hogy megpróbálja megfosztani a csíkjaitól, bizonyára meglepő „élményben” lenne része. Vagyis: sem előnynek, sem hátránynak nem tartom, hogy valaki magyar. Mint ahogy azt sem, hogy valaki francia, angol, svéd vagy bármilyen nemzetiségű. Csehszlovákiai magyarnak, tehát más nemzetek közösségében élő magyarnak lenni — véleményem szerint ugyanilyen természetes állapot. Egyébként minden azon múlik, hogy pontosan értelmezzük-e az internacionalizmus elvét vagy sem? Az igazi internacionalista például sohasem kozmopolita. Az igazi internacionalista mindig tisztában van nemzeti hovatartozásával. Ha magyar, akkor legyen jó magyar. Ha francia, akkor jó francia. Ha szlovák, akkor jó szlovák. Megbecsülni egy másik nemzet fiát csak az tudja, aki saját nemzetét megbecsüli. Tapasztalataim szerint a nemzetiségi súrlódások és nacionalista beütések általában az ember lelki konpenzációira, túlzó önigazolásaira vezethetők vissza. Gérard Klein szavaival élve: „Szerencsétlen az, akit egy szó — a tulajdon neve — gúzsba köt, s tükörként használja azt.” A mi helyzetünket semmiképp sem teszi különösebben bonyolulttá — talán csak jóval igényesebb feladatok elé állít bennünket — a kettős kötődés oly gyakran hangoztatott ténye és természetes szükségszerűsége: egyidejű kötődésünk a csehszlovákiai szocialista kultúrához és az egyetemes magyar szocialista kultúrához.

@ Fay nemzetiség tagjának lenni jelent-e többletvállalást, többlet feladatot, többlet- munkát?