Irodalmi Szemle, 1978
1978/9 - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Rácz Olivérrel)
gunk megemészteni, s az így szerzett tapasztalataink nyitották meg aztán számunkra — egyéni adottságaink és a szülői ház szerint, valamint az adott politikai konstellációhoz igazodva — az utat a jövőbe. ® 1936-ban ön a másik központba, Pozsonyba került főiskolára, ahol tevékenyen, bekapcsolódott a haladó értelmiségi fiatalok mozgalmaiba. Tudomásom szerint a progresszívak számító Eötvös-kör megalapításában is nem kis érdemei vannak. — Amikor fölkerültem Pozsonyba, már voltak bizonyos elképzeléseim az életről s a világról. Ezért ébresztett ellenszenvet bennem a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (MAKK), pontosabban annak klerikális-katolikus irányítása. Néhány társammal ezért elhatároztuk, hogy a Prohászka-körnek, tehát a MAKK belső vezetésének az ellensúlyozására alapítunk egy másik kört, amely a Táncsics-kör és a Sarló hagyományaihoz kapcsolódna. így született meg a nemrégiben Magyarországon elhunyt Madarász László hónapos szobájában az Eötvös-kör, amelynek ő lett az elnöke, én pedig a vezető titkára. Ez a lépésünk elég nagy port kavart: a MAKK-ban hazaárulókként kezeltek bennünket, szakadároknak és eretnekeknek neveztek, de hogy valójában mekkora súlyunk is volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a kör hivatalosan is bejelentette a megalakulását, természetesen hatósági jóváhagyással, a legkülönbözőbb pártok kezdték keresni velünk a kapcsolatot, az egyezkedés lehetőségét. Igencsak jellemző, hogy elsőként a Szociáldemokrata Párt képviselői kerestek meg bennünket. De mi megőriztük a függetlenségünket... # Ha jól tudom, Győry Dezsővel és Szalatnai Rezsővel tartottak fenn szorosabb kapcsolatot. — Igen, ők voltak állandó előadóink és támogatóink. Eljárogatott még közénk Vo- zári Dezső is meg a sarlós Peéry Rezső, aki, sajnos, az 1956-os magyarországi ellen- forradalom során elárulta a hajdani lobogót, s megfordult köztünk Vass László, a Magyar Nap szerkesztője is. • Fábryt ismerte-e már ebben az időben? — Mi Fábry Korparancsával és Fegyver s vitéz ellen.. ,-jével indultunk: e műveiből tartottunk felolvasásokat. Fábry ugyancsak tudott rólunk, még egy levelem is van tőle abból az időből. Ugyanis a kör megalakulásával párhuzamosan lapot is alapítottunk Forrás címen, s őt is fölkértük, hogy küldjön nekünk cikket. Válaszlevelében bátorított és buzdított bennünket, de cikket nem küldött, később pedig már nem is kerülhetett rá sor, mert a lap két szám után megszűnt. 1938 tavaszát írtuk... 6 A lapot ugyan nem ismerem, illetve nem került még kezembe valamelyik példánya, de tudok róla — a két háború közti szlovákiai folyóiratok Bibliográfiája számon tartja ezt is. A felelős szerkesztő — Lederer Frigyes — és a szerkesztőtársak — Komjáthy István, Madarász László, Mészáros Zsolt, Moravetz Zoltán és Tóth-Zarubay Iván — neve mellett azonban az öné nem szerepel a Bibliográfiában. Miért? — A kört lényegében hárman alakítottuk: Madarász László, Szirmay Ferenc és én. „Vörös” mivolta miatt Szirmay neve azonban hivatalosan nem szerepelt a vezetőség névsorában. Az én tisztségem nagyon sok és bonyolult szervezési-adminisztrációs munkával járt, s mivel merész próbálkozásainkat ellenfeleink sem nézték tétlenül, szívós és ádáz küzdelmekkel is. Ezért abban állapodtunk meg, hogy a Forrás szerkesztésében én nem veszek részt. De meg kell mondanom, mert ez is hozzátartozik a kor képéhez, hogy a lap tulajdonképpeni szerkesztését valójában egy további, a névsorban ugyancsak nem szereplő alapító tagunk, Tóth Zsolt végezte. Őt támadták közülünk a leghevesebben, ezért — taktikai okokból — az ő neve sem szerepelt a szerkesztők névsorában. (A lap első száma verset, s talán cikket is közölt tőle.) A lap megszűnése következtében a Tóth Zsolt, Madarász László és a későbbi üldöztetések elől öngyilkosságba menekült Moravetz Zoltán által begyűjtött kéziratok — köztük az én verseim és cikkeim is — a magyar királyi ügyészség periratai között kötöttek ki.
