Irodalmi Szemle, 1978
1978/9 - Duba Gyula: Két évtizedünk
Két évtizedünk Húsz évvel ezelőtt volt, hogy — az azóta agyonidézett és irodalomtörténeti szimbólummá vált lapinditó Ady-sorral: Ideje már bizony... — Fábry Zoltán útjára bocsátotta az Irodalmi Szemle első számát. A sokat tapasztalt nemzetiségi közéleti ember történelem-élményének komorságával s egyben a törhetetlen hitű, nemzetiségi szocialista író bízó jövőlátásával nyújtott erőtadó útravalót. Hitt abban, ami szinte hihetetlen volt akkor — s ezt maga is tudta —, hogy irodalmunknak végre igazi, életképes folyóirata lesz. Ma olvasva őt, úgy érezzük, hogy minden akkori szava feszült várakozás és férfias biztatás: Induljunk! Indulhatunk! Egy évtizeddel később a jubiláló Irodalmi Szemlét is természetszerűleg ő köszöntötte. A tízéves lap akkor már a szlovákiai magyar kultúrtörténet leghosszabb élető irodalmi folyóirata volt. Itthoni helyzete megalapozott, olvasótábora hűséges és biztonságot adóan állandó, nemzetközi tekintélye jelentős, jövője nyitott és adott. Fábry Zoltán Köszöntőjéből is eltűnt a korábbi történelmi borúlátás és kétely, hangja nyugodtan, magabiztosan cseng: „Valami vagyunk. Valakik lettünk: hoztunk és adtunk valamit... Valóság lett a szlovákiai magyar emberségsugallat.“ Jó lenne, ha a lap meglétének huszadik évében, mai jubileumunkon is ő köszöntene. Tudjuk, ez nem lehetséges, ő nyolc éve halott. A gondolat hát irreális, mégis törvényszerű: milyen tökéletes, erőt adó, és jövőt sugalló lehetne az ő köszöntő szavaival ez a húszéves szerkesztői és alkotói folytonosság?!
