Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Duba Gyula: Két évtizedünk

Két évtizedünk Húsz évvel ezelőtt volt, hogy — az azóta agyonidézett és iroda­lomtörténeti szimbólummá vált lapinditó Ady-sorral: Ideje már bizony... — Fábry Zoltán út­jára bocsátotta az Irodalmi Szemle első számát. A sokat tapasztalt nemzetiségi közéleti ember történelem-élményének komorságával s egyben a tör­hetetlen hitű, nemzetiségi szo­cialista író bízó jövőlátásával nyújtott erőtadó útravalót. Hitt abban, ami szinte hihetetlen volt akkor — s ezt maga is tudta —, hogy irodalmunknak végre igazi, életképes folyóira­ta lesz. Ma olvasva őt, úgy érezzük, hogy minden akkori szava feszült várakozás és fér­fias biztatás: Induljunk! In­dulhatunk! Egy évtizeddel később a ju­biláló Irodalmi Szemlét is ter­mészetszerűleg ő köszöntötte. A tízéves lap akkor már a szlovákiai magyar kultúrtörté­net leghosszabb élető irodalmi folyóirata volt. Itthoni helyze­te megalapozott, olvasótábora hűséges és biztonságot adóan állandó, nemzetközi tekintélye jelentős, jövője nyitott és adott. Fábry Zoltán Köszöntőjéből is eltűnt a ko­rábbi történelmi borúlátás és kétely, hangja nyugodtan, magabiztosan cseng: „Valami vagyunk. Valakik lettünk: hoztunk és adtunk valamit... Valóság lett a szlovákiai magyar emberségsugallat.“ Jó lenne, ha a lap meglétének huszadik évében, mai jubileumunkon is ő kö­szöntene. Tudjuk, ez nem lehetséges, ő nyolc éve halott. A gondolat hát irreá­lis, mégis törvényszerű: milyen tökéletes, erőt adó, és jövőt sugalló lehetne az ő köszöntő szavaival ez a húszéves szerkesztői és alkotói folytonosság?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom