Irodalmi Szemle, 1978
1978/9 - Duba Gyula: Két évtizedünk
Nélküle kell hát számot vetnünk magunkkal, röviden. De komolyan és tárgyilagosan, hittel telve, ahogy ő tenné. Vagyunk. Húsz évesek. Ma Szemlénk a mindenkori szlovákiai magyar folyóiratok sorában valóságos „veterán“. A múltból csupa tiszavirág életű előd néz visszafelé. Öreg — a kora szerint. Szellemisége intenzitását, életerejét és szervezői-alkotói ambícióit illetően úgy érezzük — és akarjuk — húszéves fiatal. De felnőtt már, beérett, komoly tervekre és hasznos tettekre egyaránt kész, hosszú, tevékeny, hivatásvállalásban és feladatteljesítésben egyaránt gazdag jövőt hisz maga előtt. Érzi a jövő bizonyosságát, hiszen ezen munkálkodik. írásbeliségünk mennyiségi és minőségi növekedésére építi jövőjét, mely növekedés sokoldalúan érezhető. Húsz éve az induló lap irodalmunk három nemzedékének két tucatnyi toliforgatóját képviselhette, a mai Irodalmi Szemle már öt írónemzedék közel félszáz alkotójának a munkájával számol. Az elmúlt idő megformálta a lap valóságát, s őt kulturális és szellemi tényezővé avatta. Már vannak halottai és ugyanakkor komoly reményekre jogosító fiataljai, van szellemi ereje teljében lévő, eredményes alkotómunkát végző középnemzedéke. A teljes életet képviseli. Bizony már történelme is van, amely a nemzetiségi tudatfejlődés és kultúrtörténet nagy hatású, szerves része: ott található a huszonegy évfolyam százhatvanhét számának majd húszezer oldalán. Helyünk van a csehszlovákiai szocialista kultúra egységes szervezetében, s olyan hivatásunk, melyet felelősség és becsület dolga betölteni. Fábry Zoltán húsz évvel ezelőtti lapindítója: Ideje már bizony! Ma köszöntésképpen talán így summázná s egyben adná útravalóul az eredményt: eljött az idő, betelt. Éljünk vele! DUBA GYULA
