Irodalmi Szemle, 1978

1978/8 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: Krúdy Gyula és a Szepesség

régi középkorias stílusban tervezték az építők” — olvashatjuk Krúdy 1906-ban kiadott regénye, a Podolini kísértet Valami előszóféle című bevezetőjében.

Krúdy Gyula három évet (1888—1891) töltött Podolinban. Itt végezte el az akkori nyolc osztályos gimnázium alsó négy osztályát (illetve hármat, mivel a szatmári iskolából megszökött kisdiákot mindjárt az algimnázium második osztályába vették föl), s a szepességi városka emléke egész életén át végigkísérte, mindvégig döntő, művészetét meghatározó élménye maradt:

.. itt volt boldog, itt, ebben a csöndes, félig középkorias Városkában, ahol van egy utca, amelynek elején és végén bolthajtásba hajlanak a házak. A bolthajtás felett ablakok vannak, és egy ilyen ablak mögött lakott valamikor ő ...” — írja később Szindbádról, a hajósról, akit azonban nyugodtan nevezhetünk Krúdy Gyulának is, hiszen az Ezeregyéjszaka kalandos hajósának álarcában maga az író járta be újra meg újra azokat a helyeket, ahol ifjúságának boldog éveit töltötte.

Az ezeregyéjszakabeli hajós kétségtelenül egy volt a Krúdy-alakmások (Rezeda Kázmér, Nagybotos Viola, Idem stb.) közül; méghozzá azok közé az alakmások

közé tartozott, akik boldogok is voltak. Szindbád pedig éppen a mi tájainkon, a Szepességben volt boldog; Podolinban és környékén: Merényben (ma Nálepkovo), Késmárkon (Kežmarok), s minden bizonynyal más városokban-falvakban is megfordult „azon a vidéken, ahol nagyszakállú papok mondják a misét, és a kis Jézusnak drágakőből van a szeme”; azon a vidéken, ahol a hó úgy világít, „mint általában mindig a felvidéki városokban, ahol a haranglábban messzire látszanak a harangok, és pontosan látni, amint éjfélkor lóbálni kezdi őket egy sötét árnyék. A kékfestő a folyó felé hamuszürkére festette a havat, mintha valamely új színt próbálna tőt lányok szoknyájához.”

A kisdiák Krúdy első ízben nagyanyjával, az „álomfejtő” Radics Máriával, másodszor — az 1888-as karácsonyi szünet után — édesapjával utazott Podolinba. A mai szlovákiai városok közül Kassán és Poprádon időzhettek el: a kassai vasútállomáson át kellett szállniuk (s persze, közben az ízletes kassai sódart is megkóstolhatták), Poprád pedig akkor még végállomása volt a vonatnak, innen kocsival utaztak tovább Podolinba. A későbbi utazásokra egyébként már egyedül vállalkozott a kis Krúdy.

A podolini hagyomány szerint itt lakott Krúdy Gyula