Irodalmi Szemle, 1978

1978/8 - LÁTÓHATÁR - Korzenny, Jan: A mai csehszlovákiai lengyel irodalom

(Z hadamovej dzichty 1977). Wawrosz humoros elbeszéléseiben kizárólag a népi dialektust használja. Kubiszhoz hasonlóan, aki költészetében tette ezt, Wawrosz képes volt prózájában művészi szinten visszaadni a tájnyelvet.

Pavel Kubisz mint prózairó is ismert. Halála után elbeszélései összekuszált világ (Žaszuwierzony áwiat 1972) címen lettek kiadva. Ezek az elbeszélések tulajdonképpen kordokumentumok, megjelenítik a társadalom osztálytagozódását és az emberi nyomor és szenvedés mélységeit. A szerző saját élettapasztalatainak egy része is visszatükröződik bennük.

Ugyancsak említésre méltóak a Mauthausen-Gusen-i koncentrációs tábor volt foglyának, a későbbi aktív társadalmi-politikai dolgozónak, Gustaw Przeczka-nak (1913— 1975) Magamra találás (Odnajdywanie siebie 1976) című kötetében megjelent elbeszélései. Ezekben a saját élményeire támaszkodik, hősei a tesíní emberek, akik teljes borzalmában megismerték a második világháborút, továbbá a fiatalabb nemzedékek képviselői saját életproblémájukkal. Przeczka mélyen elkötelezett műve értékét azonban a témák sematikus feldolgozása gyengíti.

Josef Pribula (1919) Csak egyszer az életben (Tylko raz w žicyu 1977) című könyve ugyancsak a második világháborúhoz tér vissza. A buchenwaldi koncentrációs táborban való ötéves ottléte alatt szerzett élményeit dokumentálja nagyon érdekesen azért, mert sok eddig ismeretlen tényt tár fel a koncentrációs táborban embertelen körülmények között dolgozó kommunisták tevékenységéről. A könyvet fényképanyag és olyan dokumentumok egészítik ki, melyek közül több először jelent meg.

A próza területén nem feledkezhetünk meg Josef Onduszról (1918), aki foglalkozását tekintve tanító, azonkívül érdemes népművész, a sziléziai népi hagyományok és közmondások ismerője, melyekből sokat merít könyvei megírásához. Kötetei: Népmondák (Opowiešci ludowe 1962) és a kétszer kiadott Szilézia mesék (Godki šlaskie 1956, 1973), melyek a regionális kereteken túl is jelentős népszerűségnek örvendenek. Tulajdonképpen a tešíni táj meséinek első lengyel nyelvű gyűjteményei.

Eddig csupán a jelentősebb prózai művekről és szerzőikről beszéltünk. Ezen belül is meggyőző elsőbbség illeti a népi prózát, amely számbelileg is fölényben van. Jelentős hiányt érzünk a társadalmilag elkötelezett irodalmi művek területén. Az ilyen alkotások irodalmilag értékesebbek lehetnének és részletesebben foglalkozhatnának a táj népe életének időszerű kérdésével. Meg kell jegyeznünk, hogy az irodalmi gondolkodás új formáinak elsajátítása nincs összhangban a gyors civilizációs fejlődéssel, s emiatt olyan lehetőségek vesznek el, amelyeket később nagyon nehéz lesz pótolni.

Ezen a téren a közép- és a fiatal szerző nemzedék bizonyos kísérleteket mutatott fel, bár ezek közül a szerzők közül ez ideig még senki sem jelentkezett önálló kötettel. Közéjük tartozik Adam Wieslaw Berger (1926), Bronislaw Bielan (1936), Kazimierz Jaworski (1940). Alkotásaikkal az olvasók a regionális lapok közvetítésével ismerkedhettek meg. Berger és Bielan a lengyel sajtóban is publikáltak, Jaworski és Bielan elbeszéléseiből pedig a Literárni mésičník jelentetett meg cseh fordításban. Jellemzőjük, hogy mindannyian igyekeznek a mai társadalom valóságos kérdésköreibe hatolni, de témáik irodalmi megformálása gyakran nem mutat fel kiemelkedőbb művészi értékeket.

A költészetről szólva megállapíthatjuk, hogy a prózáétól nagyobb népszerűségnek örvend. A háború utáni jellege megegyezik a próza fejlődésével. Az idősebb költőnemzedék munkáiból meg kell említenünk Gustaw Przeczka Szív a szögesdrótokon (Serce na kolczastych drutach 1946) című verskötetét. Versei nagy részét a koncentrációs táborban írta és a táborlakó élményeit, szenvedéseit és otthon utáni vágyát fejezik ki. 1953-ban jelent meg Kubisz poémája Rapszódia Őszeidről (Rapsód o Oszeldzie) címen, amely a maga forradalmi tartalmával hitelesen vall az első sziléziai forradalmár életéről.

Legtermékenyebb költőink közé tartozott Henryk Jasiczek (1919—1977). Már a háború alatt írni kezdett, de tehetsége fokozatosan csupán az ötvenes években érett be. Leginkább a Fokossal belevésve (Obuszkiem ciosane 1955) című verskötetével hívta fel magára a figyelmet, melynek tartalmát a betyár tematikából meríti, majd a Jázmin éjszakák (Jašminowe noce 1959) cíművel, ezen kötetei a legnagyobb elismerésben részesültek. Jasiczek elsősorban tehetséges lírikus; a prózai műfajok közül legtöbb figyelmet szentelt a tárcának és az útirajznak.