Irodalmi Szemle, 1978

1978/8 - LÁTÓHATÁR - Roman, Michal: A szlovákiai ukrán irodalom 1945 után

lista irodalmat a két háború között, mint ahogy a szlovák, cseh, magyar írók-kommu- nisták, a burzsoá rendszer elzárta előlük az utakat. 1945-ig egyesek nagyorosz, mások nemzeti, megint mások olyan nyelven írtak, amely az orosz, az ószláv és a tájnyelv- nek volt sajátos keveréke (az ún. jazicsie). Egyik sem volt irodalmi nyelv. Ez a nyelvi bizonytalanság két alapvető nemzeti irányzat — a nagyorosz, és a nemzeti (ukrán) — meglétének volt a visszatükröződése. Mindkét irányzaton belül voltak demokratikus és reakciós tendenciák. A különböző nemzeti, irodalmi és nyelvi szemléletek, irányzatok képviselői között éles nemzetiségi, politikai, ideológiai és osztályos ellentétek voltak.

Negyvenötig egyedül az a Fedor Lazorik írt ukránul és a realizmus vonzásában, aki a felszabadulás után a legtermékenyebb írónk, ott állt a születő-formálódó ukrán szocialista irodalom, mindenekelőtt a költészet, a próza és a publicisztika bölcsőjénél.

Kelet-Szlovákiában még jóval a felszabadulás után is az ukránok lakta járások voltak a legszegényebbek, kulturális téren a legelmaradottabbak; mint említettük, két nemzeti irányzat uralkodott, következésképpen más-más hangon és nyelven szólalt meg az irodalom. A lapok oroszul és ukránul jelentek meg, oroszul vagy ukránul írtak az írók, némelyek mindkét nyelven. Az iskolákban az oroszt vagy az illető táj nyelvét használták. A sokéves ellentmondások csak 1951-ben szűntek meg, amikor megszületett az SZLKP KB történelmi határozata az ukrán nemzetiségi kérdés megoldásáról; a párt komplex intézkedésekkel egyértelműn segítette a dolgozókat az ukrán nemzeti irányzat és nyelv felé. Az átmenet történelmi szempontból szükség- szerű és objektív folyamat volt. Az írók előtt is tisztázta a nyelvi problémákat, egyáltalán a további alkotómunkával kapcsolatos kérdéseket.

Amint a háború utáni években megjelentek az első ukrán nyelvű újságok, folyóiratok — Prjasevscsina, Kolokolcsik-Dzvinocsok (Csengő), Karpatszka zirka [Kárpáti Csillag), Nove zsityja, Druzsno vpered, Dukla —, számos népi tehetség jelentkezett. A lapok jelentős szerepet játszottak a csehszlovákiai ukrán irodalom fejlesztésében, gyakran adtak helyet különféle műfajokban született alkotásoknak. Ezek nagy része a kezdeti években örömöt és boldogságot fejezett ki: hogy véget ért a háború, hogy a Vörös Hadsereg elhozta nekünk a szabadságot és békét, hogy a dolgozók ezután maguk vehetik kézbe a hatalmat, hogy baráti szövetségünk felszabadítónkkal, a Szovjetunióval, örök. Elsősorban a költők siettek kifejezni érzéseiket és mindazokért, akik tanúi voltak a háború alatti és utáni viharos esztendőknek. Egyszerű, olykor túlságosan is egyszerű hangon szóltak, de mindig érzelmekkel telítetten, őszintén és közvetlenül; a népköltészetből, valamint. a kortárs szovjet és szlovák költészetből merítettek.

Fedor Lazorik mellé Ivan Macinszky, Ivan Prokipcsak, Jurko Borolics, Fedor Ivan- csov, Andrej Kuszko és mások sorakoztak föl verssel, prózával, publicisztikával. Orosz és szovjetukrán művek gyakran eredetiben jelentek meg, fordításban cseh, szlovák és magyar alkotások is. Hamarosan (1949-ben) napvilágot látnak az első önálló verseskötetek, Fedor Lazoriktól a Szlovo hnanich a holodnich (Üldözöttek és éhezők szava), Ivan Macinszkytól a Belije oblaka (Fehér felhők). Az első ukrán, a második orosz nyelven íródott. Mindkét kötet egyúttal megjelölte a csehszlovákiai ukrán szocialista irodalom további fejlődésének irányát a realizmus útján.

Irodalmunk az ötvenes években lendült föl igazán, amikor évenként öt-hat eredeti alkotás jelent meg. A München előtti köztársaságban húsz év alatt nem adtak ki ennyit. Az ötvenes években született meg az első hosszabb lélegzetű prózai munka is, Fedor Lazorik Szvitanok nad szelami (Hajnal a falu fölött] című könyve, melyet Jurko Borolics, Fedor Ivancsov, Andrej Kuszko, Ivan Prokipcsak, Vaszil Zozuljak és mások novellás gyűjteményei követtek. Üj versekkel jelentkezett Fedor Lazorik, A. Ka- rabeles, Ivan Macinszky; antológiák, egyfelvonásosok, színművek stb. láttak napvilágot.

Mindezek a művek azonban, az értékek mellett, teljes pőreségükben mutatták meg a fogyatékosságokat, elsősorban a művészi megformálás terén. Az okok ismerősek- a legtöbb szerző nem szerzett magasabb képesítést, nem írt a háború előtt, nyelvi gondokkal küszködött, nem mindig tudta anyagát szervezni-szerkeszteni, a típusokat, jellemeket művészi szinten formálni. Ezek a hiányosságok fokozatosan eltűntek, a tehetségek kibontakoztak, elsajátították a szükséges készségeket. Az induló írók közül sok részt vett az illegális és antifasiszta ellenállási mozgalomban, (az I. Csehszlovák Hadsereg és a Vörös Hadsereg katonájaként a fronton), partizánharcokban, majd aktív