Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - LÁTÓHATÁR - Roman, Michal: A szlovákiai ukrán irodalom 1945 után
Michal Roman A SZLOVÁKIAI UKRÄN IRODALOM 1945 UTÁN Ezerkilencszáznegyvennyolc győzelmes februárja Csehszlovákia minden nemzete és nemzetisége számára megteremtette a feltételeket a sokoldalú fejlődéshez. A szocialista társadalom építésének időszakában Kelet-Szlovákia ukrán nemzetiségű lakossága olyan minőségi változásokon ment át, amelyek következtében alapvetőn megváltozott gazdasági, politikai és szellemi arculata. Mindez Csehszlovákia Kommunista Pártja háború utáni céltudatos politikájának és gyakorlati tevékenységének köszönhető. Átgondolt intézkedésekkel, szervezőmunkával gyorsította föl az ukrán nemzetiségi kérdés megoldását. Az ukrán dolgozók, az értelmiség túlnyomó része — mindenekelőtt az Írók — egyetértettek pártunk politikájával, segítettek a kitűzött célok elérésében. A nemzeti és szocialista ukrán kultúra alakítása és fejlesztése a burzsoá-nacionalista elemek és a klérus ellen vívott éles osztályharccal kezdődött. Hála a CSKP internacionalista politikájának, a szocialista irodalom fejlődését pozitívan befolyásolták az államosított kulturális létesítmények, különböző intézmények, a sajtó, a rádió és a kiadó; nevzetesen: az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó ukrán szerkesztősége, a Csehszlovák Rádió ukrán szerkesztősége, az Ukrán Nemzeti Színház, a Dukla Ukrán Népi Együttes, az újságok és folyóiratok — Prja- sevcs na, később a Nove zsityja (Oj Élet), Druzsno vpered (Együtt Előre], Dukla, Veszelka (azelőtt Pionyerszka hazeta) —, a falusi, városi és iskolai könyvtárak széles hálózata, az amatőr művészeti körök-együttesek, a fesztiválok, seregszemlék, a svid- níki dal- és táncünnepély stb. Az ukrán szocialista irodalom fejlődése nem mindennapi politikai, gazdasági, kulturális feltételek, nemzeti-irodalmi-nyelvi körülmények között kezdődött. Alacsony volt a lakosság műveltségi, kulturális és tudati szintje, fejletlen nemzeti öntudata, lelkivilága; régi szokások, hagyományok szerint éltek, a gyerekek elmaradott egyházi iskolákban tanultak. Határozatlanság uralkodott az írók között, sokukban fölmerült a kérdés, merre tájékozódjanak: a szovjetukrán irodalom felé-e, melynek nyelve és természete a legközelebb áll hozzájuk?; vagy az orosz irodalom felé?; vagy a tájnyelvet és népköltészetet válasszák?; vagy a szlovák és cseh irodalmat, mivelhogy egy és ugyanabban az államban élnek? E kérdést minden író a saját elgondolása szerint oldotta meg, eltájolva, bizonytalanná téve egyúttal a kezdő szerzőket és az olvasókat. Hazánk felszabadítása, a Szovjetunióban, a szovjet irodalomban elért sikerek azonban nagy hatást gyakoroltak a csehszlovákiai ukrán szocialista irodalomra. A szovjet írók alkotásaikkal mutattak példát, javaslatokkal segítették irodalmunk kibontakozását. Az ukrán írók igyekeztek megérteni és elsajátítani a szovjet irodalom alkotómódszerét — a szocialista realizmust. Persze, ennek az igényes módszernek az elsajátítása és alkalmazása nem volt olyan egyszerű és könnyű. Akadtak is bizonyos hiányosságok, de fokozatosan mind többen sikerrel alkalmazták e módszert. A csehszlovákiai ukrán irodalom fejlődésében pozitív szerepet játszott a szlovák és cseh haladó-szocialista irodalom. Hála az ukrán, a szovjet, a szlovák és a cseh írók, valamint az egyes írószövetségek közös erőfeszítésének, Irodalmunk örvendetesen fejlődött, gyarapodott, levetkőzte a provincionalizmust és az álnépiséget, beilleszkedett a csehszlovákiai irodalom egészébe, a csehszlovákiai szocialista kultúra részévé vált. Szükség is volt a segítségre, hiszen a csehszlovákiai ukrán irodalomnak nem voltak olyan forradalmi és haladó hagyományai, mint a szovjetnek, csehnek, szlováknak vagy a magyarnak. Az ukrán írók nem művelhettek realista, még kevésbé szocia
