Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - LÁTÓHATÁR - Ritzkó Béla: Ján Rob Poničan és a magyar irodalom
A szlovák proletárirodalom öntudatraébredése, irányitó erővé való válása tehát a szomszédos, közelálló proletárirodalmak kontextusában valósult meg. Nem véletlen, hogy a DAV első száma magyarul közli Kassák Júliusi földeken című versét, F. C. Weiskopf Die rote Pest című költeményét németül, Horáét csehül. Nem véletlen az sem, hogy a davisták, akárcsak a sarlósok Kassákot ugyanúgy mesterüknek tekintették, mint Šaldát, NeJedlýt vagy Wolkert.9 Ezt a tényt húzza alá VI. Clementis is 1930-ban irt cikkében, amelyben egyben meg is határozza a cseh, szlovák és magyar irónemzedék fejlődésvonalát és a közöttük lévő különbségeket: „... A DAV fejlődésének vonala egyenesívelésűbb volt, mint a vele rokon és hozzá közel álló magyar maistáké és a Devétsil csoporté, akiktől a davisták sokat tanultak.. .”la (Kiemelés — R. B.) Clementis a születendő szocialista realizmus alapelvéből indul ki. Abból, hogy a proletárírók, akiket a szocialista realizmus nemzetközisége tömörített egy táborba, nemcsak sokat tanultak egymástól, de kölcsönösen hatottak is egymásra. Kézzelfogható példája ennek a nemzetköziség forradalmi eszméiből kinövő Ján Rob Poničan és Földes Sándor költészete. Poničan résztvevője volt az 1919-es forradalmi év eseményeinek. Ű is, akárcsak Ady* majd Kassák és az ő emigrációba kényszerült tanítványai, de Novomeský és Győry is egy életre szólóan őrizte meg a forradalom szellemét: Fiúk, én szeretek. Őrülten szeretek, szeretek, mint az isten ... Ogy hiszem, magam ura vagyok, hogy az életem enyém, amikor akarom, eldobhatom az istennő egyetlen mosolyáért. Mert az a nő, akit szeretek ez az istennő a FORRADALOM Poničan másik nagy szerelme a tömeg. Ezért mondja: Dav, milujem ťa. Szeretlek, óy tömeg! Földes Sándor is aktív résztvevője volt a forradalmi mozgalmaknak.11 A Magyar Tanácsköztársaság bukása után emigrált Csehszlovákiába. Itt jelent meg 1923-ban a Tömeg című verseskötete. Ennek bevezetőjében olvashatjuk: „Kiknek még ma is esztétikai igényeik vannak, s a világ rothadó tetemén parfümöt szagolnak, dobják félre ezt a könyvet. Azoknak adom, akiket a háború letaszított embervoltuk legalsóbb lépcsőjéről is, kik a kenyér és a lélek éhségében a szeretet ige átértékelésével búcsúznak keresztjeiktől. A tömeg kohójában meghal az egyén és feltámad az egyén.”12 (Kiemelés — R. B.J „Ez az én hitem, harcom és világosságom..” Földes költészetében is a költői magatartás meghatározó jellemvonása az állandó mozgás, a harc, a feltartóztathatatlan dinamizmus, amely elemi erejű látomásokban robbantja elénk a forradalom vonzásait és taszításait: Káosz-terekben acélkar lendül: tájfunok, vulkánok, lavinák — rögben tűz-magvak, láng-szélben csira-eső: él! él! é! a Nap aranyk eret ében kristályszem, örökkévaló hipnózis: harc! harc! szabadságért! virágokért! gyermekekért! emberszépért! — zúg, erjed a Föld magva és veleforog új lélek-köre LENIN (Erjed a Föld)
