Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - LÁTÓHATÁR - Ritzkó Béla: Ján Rob Poničan és a magyar irodalom
Földes és Poničan érzésvilágának központja a tömeg és a forradalom. Mindketten a kassáki gondolatot variálják: ő: mi, s mi: ő vagyunk. Ján Poničan költészetének újdonságát: az új élet dinamizmusát s annak meglátását és ábrázolását E. Urx, az új költői nemzedék kritikusa ismerte fel először. Már 1924- ben rámutatott a költészet nemzetközi vonásaira, s egyben Poničannak a magyar proletárirodalomhoz fűződő kapcsolataira is. A költő első verseskötetéről igy írt: „.. .Végül is el kellett érkeznie annak az oly nagyon várt korszaknak, amikor véget ér az örökös nyavalygás, hazafias lelkesedés és a nép „realisztikus” ábrázolása ... amikoris felcsendül az új hang, az ellenállás, a szeretet hangja, amikor a költő új szemekkel néz majd az emberre s meglátja és megkülönbözteti a jót a rossztól... Poničan megtalálta az embert a munkásban. A munkás a jobb, szebb világ harcosa. Ö lett szerelme tárgya, ő lett harcostársa.”13 Fábry Zoltán így értékeli Földes költészetét: „Földes Sándor a tömegforradalmár emberségének kinyilatkoztatása. A jövős-osztály mindent vádló, megváltó hangja. Olyan egyszerű az egész: megtalálni a valóságot, a rabszolgát szívre ölelni, ököllé gyúrni és életté lobogtatni. Földes megtalálta a kapcsolópontot, a halálórán az életpontot, az élettalajt, mert minden más beteg, fertőzött és hullaszagú. Élet csak egy van: örök őslehetőség, felemészthetetlen tőke. Menekülő iszonyatos ugrólendület után új kezdet: tömeg. Oj meglátás, új vállalás ... Mindig egy újabb ember, újabb név, előre, egészen az életre. Magyarul: egyszer Ady, azután Kassák és most — Földes .. ,”14 A kibontakozó proletárirodalomnak két jelentős irányítóját, „gyámját” idéztük. Elsősorban azért, mert mindketten — egymástól függetlenül — felmérték az „örökös nyavalygást”, „hullaszagot” árasztó polgári költészettől elütő új, emberi hangot. De főleg azért, mert rokon hangon utaltak a két költői nemzedék — a szlovák proletárköltészet és a csehszlovákiai magyar proletárköltészet — útegyengetőinek fontos közös vonására, a humanizmusra. E gondolatsort veti fel D. Okáli is, aki Fábryhoz, Urxhoz hasonlóan látja Poničan indulását: „... Az első világháború millióinak elvérzését egyetlen egy írónk és költőnk sem élte át mint ember. Életük kicsinyes gondjai mellett nem vették észre azt a végtelen fájdalmat, amely ugyanúgy lopta bele magát a tábori kórházak fertőző és hullaszagú belsejébe, mint azoknak a szívébe, agyába, leikébe, akik nem ölték meg magukban az embert... Nem szólalt meg nálunk sem Barbusse, sem Fritz von Unruh, sem Laczkó András. Senki sem tudott túlnőni magán. A fiataloknak, akik az államfordulat légköréből nőttek ki, át kellett élni a világ rendellenességeit. Poničan az egy közülük. 0 az ellenállás fia... Hivatalos irodalom- történészek léptek fel ellened. Verstannal a kezükben bíráltak ... Ma a felszabadult szavak, az expresszionizmus homlokegyenes ellentétei korában. A nagy korban, amikor a káoszból születik az Oj Élet. A Te szerelmed, amelynek érdekében az üres emberi lelkekbe kiáltottál.. ,”15 Ján Rob Poničan magyar irodalmi kapcsolataira mutattunk rá. Mindez csupán a szlovák proletárköltő magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatainak kezdete. Együttműködése a Sarlóval, Az Ottal, a magyarországi Márciusi Fronttal, a harmadvirágzás útkeresőivel már a további tanulmányok feladata. J egyzetek 1. Sok anyagot nyújt a témakörből: Durišin, Dyonýz: Összehasonlító irodalomkutatás, Budapest, 1977. Szerzői kollektíva: Genéza slovenskej socialistickej literatúry, Bratislava, 1972. M. Tomčík: Literárne dvojobrazy, Bratislava, 1976. Petrus Pavol: K niektorom teoreticko-metodologickým problémom porovnávacieho skúmania literatúry. Megjelent a Zborník šefčenkovský tanulmánygyűjteményben, Bratislava, 1965. Chmel, Rudolf: A komplex irodalomtörténeti kutatás igénye, Irodalmi Szemle 1966, 730—734. I. Értékes utalások találhatók még: Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, Bratislava, 1967. Csanda Sándor: Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből, Budapest, 1965. 2. Mladé Slovensko, 1927. 7—8. sz. 3. M. Tömőik forrásközlése. Vö. Literárne dvojobrazy című művét, 165. I. 4. Poničan, Búrlivá mladost, Bratislava, 1975, 19—20. I. 5. Okáli forrásközlése. Vö. a szerző Literárna teória a kritika davistov c. müvét, Bratislava, 1976.
