Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - FIGYELŐ - Varga Rózsa: Kemény G. Gábor: Kapcsolatok vonzásában
Kemény G. Gábor: Kapcsolatok vonzásában Rendkívül örvendetes, hogy a pozsonyi Madách Könyvkiadó és a magyarországi kiadók közös vállalkozásaként tanulmánykötetek egész sora jelenik meg számbavéve és fölmutatva a hagyományokat, amelyek a közép-európai népek egymásrautaltságára figyelmeztettek, s az elnyomás, uszítás helyett a kölcsönös megbecsülés alapjából kiinduló békés, testvéri együttélés útjait egyengették. Tudósi pályakezdésétől máig sem szűnő buzgalommal e hagyományok felkutatásának és történeti feldolgozásának szenteli életét a Kassán született, de fiatal kora óta Budapesten tevékenykedő Kemény G. Gábor, akinek dokumentum-gyűjteményei és bibliográfiái alapműveknek számítanak e területen Kapcsolatok vonzásában címmel most megjelentetett kis kötete szigorúan leszűkítő válogatás. A közép-kelet európai közös sors széles körben munkálkodó kutatójának csak a szlovák-magyar vonatkozású tanulmányait mutatja be. Annak magyarázata, hogy Kemény G. Gábor tanulmányai mentesek a parciális gondolkodás mindennemű negatívumától, s hogy kutatásaiban mindig az összefüggő egész felől, s a nemzeti szempontok következetesen történeti, elfogulatlan, objektív vizsgálatából indul ki, nemcsak a felnevelő családi környezet hatásában keresendő. Ugyanis már első jelentős tanulmányának témája a történelmi vizsgálódásban el nem hanyagolható internacionális összefüggések fölfejtésére irányította a figyelmét. E kötetben első helyen közölt írás alcíme (Esszé az 1525—1526. évi besztercebányai sztrájkról) egy helytörténeti jellegű esemény feldolgozását ígéri, s helyette a korabeli Magyarország belső ellentéteinek, a feudális anarchia tombolásának plasztikus képét adja, sőt fölvillantja azokat a tágabb összefüggéseket is, amelyek a nemzetek feletti hatalommá növő európai tőke vállalkozásait és harcait karakterizálják. Ebben a korban — a XV. század utolsó negyedében és a XVI. század első évtizedeiben — Magyarországon egyszerre, egymás mellett, illetve egymás ellenében van jelen a középkor, s az újkort előkészítő polgári tőke nemzetközisége: a kort meghatározó hatalmi harcokban még alig van jelentősége a nemzeti szempontoknak. A látóhatár kitágulását a soknemzetű ország keretein túlra annak a fenyegető katasztrófának az előszele hozta magával, amely a keresztény Nyugat és a pogány Kelet, a török elkerülhetetlen itteni összecsapását jelezte. Kemény G. Gábor az esszé eszközeivel élve kitűnően érzékelteti e katasztrófákkal terhes kor atmoszféráját, s a maga látszólag jelentéktelen témáját ebbe helyezi. Ez az atmoszféra nehezedik az alsó- és felső-magyarországi arany-, ezüst- és rézbányák proletariátusának első ízben kibontakozó, szervezett szociális és bérharcára. Szaktudós hivatott annak eldöntésére, hogy a kép, amit a korabeli nemesérc-bányászat helyzetéről kapunk, teljes egészében helytálló-e. A kétkötetes Magyarország története ugyanis a XV.—XVI. századi magyarországi bányatermelés színvonalát Nyugat-Európához viszonyítva, a szerzőtől eltérően rendkívül fejletlennek tudja. Kemény G. Gábor tanulmánya 1945-ben íródott, s ha a történeti kutatás egy-egy megállapítását azóta esetleg módosította is, máig elévülhetetlen érdeme, hogy marxista társadalomszemlélettel elsőként dolgozta föl a magyarországi szervezett munkásmozgalom első jelentős eseményét. A kötet többi tanulmánya nagyrészt kapcsolattörténeti témákat dolgoz föl. A tanulmányok főszereplői az árral, a hivatalos politikával szemben úszó, az elnyomás és elfogultság ellen harcoló, a nemzeti és szociális demokratizmus érvényesítéséért küzdő hősök: Mocsáry Lajos, Sárosi Gyula, Riedl Szende, Teleki László, Böszörményi László, Anton Straka, Gaál Gábor és a sarlósok.
