Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - LÁTÓHATÁR - Beniak, Valentin: Változatok (részletek)
hogy egy altatódal szépen betakarja Elátkozott házból kifakadt egy rózsa ott úszik utánad egy könnyteli tóban Mi tart itt még téged te szegény beteg szív a halál mélyéből föl egyenes út hív teraszokhoz kötött biztos kikötőbe hol vitorlák vásznát veri a szél össze Ilyen volt a szemem hívogató szemem látóköre tágas ki szóba állt velem ebben a bűvkörben elbágyadt elalélt nagy volt rettenetes nékem érte a bér itt égett el időm e bűvkör közepén már csak két tál hamu szürkéllik a helyén két sötét üreg egy koponya arcában bábként szunnyad bennük sok álmom és vágyam Mielőtt a halott búcsúhete lejár mielőtt a lélek örök vizekre száll reátalálsz még az elhagyott ajtóra bejössz a tél elől a fagytól vacogva a füledbe súgom hogy semmitől ne félj: a farkasfiúnak tarisznya kell s kenyér adj kezébe botot s ne feledd a pénzt se fogd le szemét s tekerj olvasót kezére aztán lépj félre ládd az élet csak ennyi ez utolsó lépést nehéz lesz megtenni nézni a halottat homloka áttetsző ó hogy lapul a test ó milyen esendő Bocsáss meg tudom a kéz semmiben motoz de engem még itt is a szépség ostoroz szomjam itt sem szűnik e csillagidőben feltüzelt a tavasz nem csitít az ősz sem így vádolva korholva holtomban sem szeress a kakukk már mindent tud s ím más fészket keres a bolygó lidércfény mély szakadékba hull és a költő árván öröklétbe vonul Kulcsár Ferenc és Tőzsér Árpád fordítása
