Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - LÁTÓHATÁR - Beniak, Valentin: Változatok (részletek)

a lúgokat amint a helyemből kimarnak vegyszerek tisztítják életem szennyesem s szólok kövessük meg a halált kedvesem míg a csend órái elsírják bánatuk elseprem a tövist fölseprem a hamut míg a gázcsap kinyíl sebem sebed nyomja De fölsírsz A madár fészke ím kifosztva magamra hagytál hogy este elaludtam egy elszáradt ágon száraz ág-magányban s este még visszajössz megtépni szárnyam tollat Holtom után hét napig zúgnak a motollák forognak a lecek kaszabolják árnyam hét napig hét asszony ül mellettem gyászban égbe hajtják lelkem zeng a sok búcsúének sajnálkozva örök nyugalomra kisérnek

De hogy nyugodjak meg ha erőszak nyugtat az emberek mindig így állták utunkat kardot vágtak közénk bálványt építettek most itt a síromban pihenj!-t vezényelnek Lehulltam a sírba rög nyomta a mellem de még szóltam isten áldjon meg szerelmem aztán lemerültem az örök anyagba

Egyszer volt hol nem volt a nyomorban szikra búcsújárók jöttek s ment volna a lélek velük s mert nem hívták újra vesszővé lett vihar tépte A parton szántóvető szántott előtte a Duna a zengő dallal áldott látta a lelket fönt madárként a vízen s látta magként amint épp kalászba zizzen aranyos kalászba s így szólt otthon: asszony lidérc kóvályog a köles közt a szántón menj el de ne messzire ne hagyd itt a házat az üstökösök már csak jeladásra várnak ezer és ezer trén zörög a távolban térben és időben tetté ért a sok baj lendül az Ököl s a Karmok behajlítván pelikánok lógnak akasztófák horgán ellenállás nincsen itt SOS sem segít az árva lelkeket szégyenpadra ültetik

Elterültem minden csontom összetörve gyökerével nyúlt a testem a mély földbe mint beteg héjáé olyan volt életem leszállt a hegyekből egy sötét éjjelen felnyögött s szárnyával az ablakot verte s végső erejéből visszaszállt a hegyre de mikor a fák is felbőgtek fölötte madártemetőbe költözött örökre Lidérc találta meg hullt reá a levél ilyen volt a szívem örökké vágyban élt árvaságában még érezni akarta