Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - FÓRUM - Bodnár Gyula: Még egyszer a magyar adásról

lemi életünk egyik fontos, odafigyelésre kényszerítő alkotó műhelye, ahol, például gyakrabban készülnek rádiőváltozatok egy-egy csehszlovákiai magyar író novellájából. Azt szeretném, hogy legyen olyan mikrofonja, amely előtt rangot jelent megszólalni, bemondóként, riporterként, szerzőként, vagy akár riportalanyként egyaránt. Erről jut eszembe, olvastam valahol, hogy a kérdező ember rangját a válaszoló ember minősíti. Következésképpen a rádióét is. Azt szeretném, ha rádióriportereink nem pusztán a munkában elért eredményeket hoznák ki az emberekből, hanem az emberit Is, az egyénit, a sajátosat is. Nem tucatarc, nem olyan elmosódott a csehszlovákiai magyarok arca — ahogyan egyetlen emberé sem — mint amilyeneket rádiónk gyakran sugall szokványmondatokban, klisékben, frázisokban. Vagyis azokban a szövegekben, amelyek megfogalmazására a riporter kérdései kényszerítették a riportalanyt. Az érző és gondolkodó embert. Aki, hiszem, tudna nekem olyat mondani, amilyet még soha nem hallottam. Ha rádiónk nagyobb — a műsorokból is kiérezhető — szenvedéllyel fordulna, közeledne feléje.

Hát egyelőre ennyi, ami nekem, a hallgatónak fontos.

Bodnár Gyulz