Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Cselényi Lászlóval)

‘ben a két háború közötti költői hagyományokhoz való ragaszkodást látjuk. (...) Cse­lényi kötetének szókincsgazdagsága átlagon aluli. ... költői nyelve tematikailag kon­zervatív; s így világlátása és világérzése is regionális, Bármiről ír, mindig a gömöri ■ember szólal meg benne; s nem is polifónikusan, költői többértelműséggel, hanem nagyon is egyhangúan, mellékjelentések nélkül." Egy érdekes ellentmondásra szeretnék itt rámutatni: akkori irodalomkritikánk megítélése szerint s az akkori szlovákiai ma- •gyár versekhez viszonyítva, modern, nyelvileg és tematikailag gazdag, szemléletében újszerű és világra nyitott lírának tűnt a tiéd. Ezzel szemben a Urai jelenségek mélyé­be hatoló s elemi összefüggéseket jeltáró egzakt elemzés, szóstatisztikai vizsgálat tematikai és nyelvi beszűkülést, nem éppen hízelgő regionalizmust, a világlíra úi, korszerű törekvéseihez képest nagyfokú lemaradást mutat ki. — Igen, Zsilka eredményei fejbekőlintottak, annak ellenére, hogy nagyon is vitatható módszereket használt. (Erről még szót ejtek.) De jókor jött a figyelmeztetés, alig néhány nappal Párizsba indulásom előtt; volt mit megemésztenem és feldolgoznom első párizsi hónapjaim senki-szigetén. Csakhogy: én előbb észre se vettem, csak mások felháborodása (vagy álfelháborodá­sa?) figyelmeztetett a groteszk helyzetre: Zsilka egy kezdő hazai költő alig 800 soros kötetecskéjét a legburjánzóbb szókincsű magyar költő, Juhász Ferenc egész életművével hasonlítja össze, s azzal szemben marasztalja el. Másodszor: csak az Erőket elemzi, >nem az egész addigi munkásságomat, s elfelejti megjegyezni, hogy az Erők nyelvi­tematikai beszűkülése épp az előző kötet ellenkező előjelű sajátosságainak a reakciója­ként született. így egy pillanatnyi állapotból vont le általános érvényű következtetése­ket, ami egyébként nemcsak Zsilka írásának, de általában hiányossága a szóstatisztikai költői analízisnek is. Ennek ellenére nagyon hasznos volt számomra ez az egész, ■s amint említettem, épp a legjobbkor jött. — Ettől függetlenül a zsákutca idejében való és kritikai támpontok nélküli felisme­résének érdeme valóban a te javadra írható. Gyökeres változást, gyakorlati útmutatást azonban csak a Párizsban eltöltött évek adtak. — Nézd, én azt nem tudnám megmondani, hogy mi a jó vers. De hogy mi a rossz, azt bizonyosan tudom. így voltam akkortájt is: tudtam, hogy baj van, de hogy miként lábalhatnék ki a bajból, arról fogalmam sem volt. Az egyedüli megoldás: elölről kez­deni mindent. S ehhez volt fölmérhetetlen segítség Párizs. Persze, ne hidd, hogy az én párizsi életem azzal kezdődött, hogy egyik napról a másikra belevetettem magam a dolgok sűrűjébe. Amikor először jártam kint, alig motyogtam valamit franciául. Kez­detben hát ez volt a nehéz, keserves munka, a nyelvtanulás és az ismerkedés az ide- :gen, számunkra szinte felfoghatatlan világvárosi létezés-móddal. Szerencsére Párizsban még nyelvtudás híján is van látni- s tanulnivaló. Az első tájékozódási pont: az ottani magyar irodalom, elsősorban a Magyar Műhely kiadványai. Kezdetben ezek közvetíté­sével ismerkedtem a jelenkori avantgardizmussal, amiről mi idehaza vajmi keveset hal­lottunk, hiszen mifelénk akkoriban az egzisztencializmus volt az újdonság, ami Párizs­ban már jó húsz éve volt divatban. Aztán itt voltak a nyelven kívüli lehetőségek: a kép­zőművészet, a zene, a filmek. — Mikor is jártál először odakinn? — Hatvannégyben, egy kéthetes társasutazáson, aminek csak a felét töltöttük Párizs­ban, a másik felét a Biarritz-i tengerparton henteregtük át dühöngve, hogy itt pazarol­juk a „drága” időnket, míg a Louvre-ben két óra alatt kellett átszáguldanunk a művé­szetek többezer éves történelmén, mert csak ennyire futotta a kiszabott időből. Majd­nem sírógörcsöt kaptam dühömben. Akkor határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, 'visszajövök Párizsba, s nem két órára, s nem is egy hétre, hanem legalább egy iskolai •évre. Szerencsém volt, sikerült. — A Sorbonne rendes hallgatója voltál? — A Sorbonne nyelviskolájába jártam. Aki ezt elvégzi, Franciaországon kívül bárhol a világon taníthatja a francia nyelvet. Sajnos, bár kétszer is nekirugaszkodtam, nem sikerült annyi időre meghosszabbítani a tartózkodási engedélyemet, hogy befejezhessem <a tanulmányaimat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom