Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Cselényi Lászlóval)

nak az oka. Az antológiánk egyébként, hála Turczel Lajos bábáskodásának, elég simán, az akkori viszonyokhoz képest aránylag gyorsan megjelent. Viták már csak a megjelenése után követték. Az Üj Ifjúságban a jóindulatú tájékozatlanságtól a nyílt rosszindulatig sok minden hangot kapott velünk kapcsolatban. S az első kötet, a Keselylábű. csikókorom is hamar összeállt a már elkészült és gyorsan születő új verseimből. Soha olyan termékeny nem voltam, mint abban az öt-hat esztendőben. Csak a Nap-ének született pokoli nehezen. Első tételének első változata még ötvenhat tavaszán íródott,, tulajdonképpen ez az első, mai szemmel is elfogadható versem. (Az eredeti címe Csillagok volt, az alcíme pedig: Meditáció az esti ég alatt.) A harmadik tételt (eredeti címe: Bordal) ötvenhét szilveszter éjjelén kezdtem írni és ötvennyolc első felében- harmadában készült el véglegesen. Akkor már tudtam, hogy ez a két vers egy hosz- szabb kompozíciónak egy-egy részlete. Készen volt tehát az expozíciója és a lassú tétele egy „szimfóniának”, de hiányzott még a kettő közé egy scherzo-tétel, s a végére- egy, az előbbi részekhez súlyban és terjedelemben méltó finálé-tétel is. Ez már sokkal nehezebben ment, s végül is hatvanegy januárjában-februárjában, az első alkotószabadságom alatt fejeztem be odahaza, Gömörpanyiton, a Keselylábú csikókorom utolsó szövegeként. S mire pontot tettem a végére, már tudtam, hogy nincs tovább, kiírtam magamból mindent; jól vagy rosszul, de elmondtam mindazt, amit ezen a hagyományosromantikus módon el tudtam mondani. A kör bezárult. S az még az érdekes, hogy a hatvanötben megjelent Erők című kötet rövid verseinek legnagyobb részét ugyanebben az esztendőben írtam, tehát a Nap-ének befejezésével párhuzamosan, vagy közvetlenül utána, mintegy a hosszú kompozíciók ellenhatásaként. Sajnos, egyebekben ez a kötet még nem jelentett kiutat abból a zsákutcából, amelybe éppen a Nap-ének utolsó részével, vagy például Az országutak himnuszával jutottam.

— Azért keményebbek, szikárabbak már ezek a versek.

— Igen, az első kötet egyértelmű Juhász Ferenc- és Nagy László-indíttatásával szemben érződik már rajtuk Kassák, Weöres, Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes hatása is. Csakhogy ezzel még mindig nem jutottam ki a zsákutcából. S nemcsak azért, mert akkor még valójában nem értettem, inkább csak ösztönösen éreztem a rövidvers alaptörvényét, az imagizmus tiszta képiségét, hanem főként azért, mert a Keselylábú csikókorom romantikus mindenségvágyával szemben a szociográfikus valóságközelséget éreztem a kivezető útnak. Hozzájárult ehhez az antológia körüli vita a „földközelben”- ség hiányáról, a cseh, szlovák és lengyel „hétköznapok költészetének” hatása s legelsői sorban riportereskedésem. De amellett, hogy ez is újabb zsákutcába vitt, kezdtem már- sejteni a lehetséges megoldást. A rövidebb versek legjobbjai mellett bizonyíték erre A vonat este Prága felé indul című kompozíció, amely a Nap-énekhez hasonló szerepre jutott a második kötetben. Azaz megint rájöttem, hogy nincs tovább, s így bizonyos értelemben átmenetet is jelent a későbbi periódushoz. Itt kezdtem ugyanis először kísérletezni a többszólamúsággal. Arra persze hamar rájöttem, hogy még mindig nem ez az, amit akarok, csak a megoldást nem ismertem. Megint válságba kerültem hát, s ez a válság immár tartósabbnak tűnt, mint az előbbi. Ahogy említettem, az Erők rövidebb verseit hatvanegyben írtam, a szociográfikus versek hatvankettőből valók, hatvankettő meg hatvannyolc között pedig A vonat este Prága felé indul című kompozíción kívül csak a kiút-kereső, s később az Összefüggésekbe került szövegek egy- részét (illetve azok első vázlatait) írtam.

— S ebből a zsákutcából segített kijutni Párizs.

— Hogy mi lett volna Párizs nélkül, ezt még nem gondoltam végig. De tény, hogy- csak Párizs döbbentett rá, mi a teendő. Itthon, sőt még Magyarországon sem találtam abban az időben senkit, aki figyelmeztetett vagy kivezető utat mutatott volna.

— A hatvanas évek közepén Zsilka Tibor mondott °l nálunk lényeges dolgokat a költészetedről. Érdemes hosszabban idézni a veled kapcsolatban írt utolsó dolgozatából, mivel szóstatisztikai módszerekkel végzett elemzései elevenbe vágó, s kíméletlenül pontos és hiánytalan képet adnak az Erők verseinek buktatóiról. Eszerint: „... A tulajdonnevek a csehszlovákiai magyarság zárt miliőjéről s a költő afféle romantikus ízű világképéről tanúskodnak, amely beleszorul az itteni szűk és regionális területbe, adottságokba. (...) Ami az elemi névszók, elsősorban a főnevek túlzott használatát illeti: eb-