Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - Tar Károly: Bőg Viola társaság (szatíra)

— Rendben, legyen egy problémás Viola. Mondjuk Bőg Viola.

Hiába — gondoltam —, Iksz egy fej.

— A többi szervezés dolga — mondta Iksz és visszavonult megérdemelt magányába.

A Költő vette át a vezetést és engem pohárfelemeléssel megválasztottak elnöknek. Erre, azt hiszem, meghatódtam. Mert a felelősség ezzel jár. Naponta egy oldalnyi kéziratot kellett kicsikarnom a társaság minden tagjától, mégpedig úgy, hogy előzőleg el kellett olvastatnom velük az utolsó folytatást. így naponta ötoldalas sebességgel haladtunk. Mindenik ott hagyta abba, ahol betelt a lap. Ezért amikor Lajos azt írta az utolsó sorban Violáról, hogy „a hóna alól barna”, akkor a következő oldalon a Költő így folytatta: „bás, így kicsivel, mert ez jellemző arra az emberre, akit férjének mondhatott. Pedig Barnabásnak nemcsak az volt a hibája, hogy pöttöm kis ember volt és hogy falábat hordott és elnézett a kor problémái felett, hanem legfőképpen az, hogy nem ismerte a közismert K. ’mit csinálsz ha tétován suhint rád a szerelem’ kezdetű, gondolatokban gazdag, árnyalatokban mélyenszántó versét. Mert, ha olvasta volna, egészen másként viszonyulna Violához ..

Iksz a következő feladatot adta fel az utána következő Trágyásznak: „A hó- sipkás hegyek felől közönyös szél jött, belekapott a lányok szoknyájába és szénaillatot permetezett alájuk. Nem kímélte Violát sem. De a szép Viola szétvetette a Iá ...”

Félórás gondolkozás után Trágyász kiizadta a folytatást: „. .. nyok által emelt irigység falát. Bebizonyította, ha szép asszony is, megdolgozik érte.”

Később Viola városra került, engedve a fejlődés törvényeinek. Valamelyikünk autóbuszjegyellenőrré képeztette ki s munka közben kívánta bemutatni: Kérem a jegyeket — üvöltötte Viola anyás szigorral és tűrte, hogy az emberek beledörgölőzzenek. Amíg valaki a tyúkszemére lépett. Szikrá-” Itt befejeződött az oldal. A túlsó oldalon Viola megvadult. . . nyit sem gondolkodott, a maga megszokott nyugalmával szempillantás után kiürítette a buszt. Az embereket szép rakásra rakta a megállóban, mint a méterfát egykori őse. Mert Viola a rend híve. Mert ő nem az az ember, akinek a bögére lehet hágni. Amikor végre továbbindulhatott a busz, Bőgné a zokogó jegykezelőt utasította rendre:

— Barnabás! Légy férfi! — mondta fojtottan és kebleit magasra pöckölte az öntudat.”

A továbbiakban Viola életcéljává vált a rendezés. Üzletvezetői minőségében a sort, tömbházfelelősi mivoltában a játszóteret rendezte. A színpadon mint műkedvelő, az iskolában mint szülő, otthon mint feleség, a politikában mint járatlan intézkedett. Kalandjai rövidre, 30 sornyira sikerültek, de élete belát- hatatlanul változatosan hömpölygött oldalról oldalra, akár maga az élet, amelynek minduntalan helyet kellett szorítani az írásban. Két hét alatt Bőg Viola csinos kisregénnyé nőtte ki magát. Olyan volt, mint egy igazán jó nő, bár lánynak is nézhette az ember, ugyanis mindene volt neki, el kellett tehát adni.

— Folytatásokban, természetesen — mondottam elnöki hangomon és ezt nem kellett bővebben megmagyaráznom.

— Legyen — hagyta rá Iksz, mert nem szerette dajkálni a gyerekeket.

— Nem megy ez, édesapám. Cím nélkül nem megy — sóhajtotta Lajos reggelenként. S ez mindannyiunknak fájt.

Egy reggel, amikor Katika különös tehetséggel hintette ránk korareggeli mosolyát, ráírtam a kéziratcsomóra: Az élet jó olvasmányt ígér — Bévété Katalin kisregénye.

— Menős cím ez — nyugtattam meg a közvéleményt és Bőg Violát átadtam a melléklet szerkesztőjének. A várakozás nehéz napjai következtek. És ezalatt