Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - ÉLŐ MÚLT - Dobossy László: Zdeněk Nejedlý
ieilco) mnnriLTF Dobossy László ZDENEK NEJEDLÝ SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN Nejedlýt prágai diákkoromban ismertem meg. Előbb csak távolról: a közéletben is tevékenykedő tudóst. Nejedlý ugyanis akkor, a harmincas évek elején — ötven egy néhány évesen — a Károly Egyetem tekintélyes zenetörténész-professzoraként ott volt és felszólalt, előadott, állást foglalt minden jelentősebb értelmiségi összejövetelen vitán, konferencián. Azokban az években Prága intellektuális életét különleges élénkség jellemezte: polémiák izzottak, eszmék érlelődtek, elhatározások fogantak, főként pedig mozgalmak keletkeztek és kimúltak, vagy összeolvadtak és más keretben folytatódtak. Prága a korabeli eszmeáramlatok egyik európai kereszteződési pontja volt, s e rendkívül dinamikus szellemi mozgásban Zdenčk Nejedlý képviselte legkövetkezetesebben a progresszív irányzatot. Aztán közelebbről is megismerhettem. A prágai Sarló-csoport vezetőjeként részt vettem a haladó cseh diákszervezetek egyeztető munkabizottságainak ülésein, s így nemegyszer került sor személyes érintkezésre a „pán profesorral”, jóllehet természetesen — hallgatólagos megegyezés folytán — mindenki igyekezett tiszteletben tartani értékes munkaidejét. De azért adódott rá mód, hogy alkalomadtán elkérhetem tőle a Nacionalizmus a národnosť című előadásának szövegét, s A nacionalizmus pályafutása címmel magyarra fordítva közzétettem a Korunkban (1932); ez volt az első és sokáig az egyetlen Ne- jedlý-mO, amely magyarul megjelent, hiszen azután már csak 1963-ban adtak ki tőle, magyar fordításban, egy kis kötetnyi zenetörténeti tanulmány-gyűjteményt. Miért éppen ez az előadás ragadott meg akkor annyira, hogy a magyar nyelvű közlését oly fontosnak éreztem? Valószínűleg azért, mert az idő tájt a mi legfőbb moz galmi ügyünk a nemzetfogalom tisztázása volt: más szóval a néptöredékünk iránt vállalt cselekvő hűség összeegyeztetése, a következetes internacionalizmussal. S az említet előadásában Nejedlý épp azt a történelmi jelenséget vizsgálta, amely bennünket leginkább foglalkoztatott: a nacionalizmus funkcióváltozásának a folyamatát; azt az utat mutatta be érzékletesen, amelyen a nemzeti érzés ideológiává szerveződése a népet nemzetté emelő kezdeti korszaktól a XIX. század végére, illetve jelen századunk elejére a polgárság elnyomó osztályérdek-kifejeződésévé töppedt; s helyét a progresszív szárnyon a munkásosztály nemzet-tudata foglalta el... E szövegközlés után többször is találkoztam Nejedlývel, nevezetesen akkor, amidőn — 1934 tavaszán — a pozsonyi Magyar Újság részére cikksorozatot készítettem a ma gyár nyelv és irodalom egyetemi oktatásának ügyéről. E sorozatban olyan személyiségeket szólaltattam meg, mint F. X. Salda, Emanuel Rádl, Jozef Pekár, Albert Pražák, Ján Stanislav és természetesen Zdenék Nejedlý; miként a töbhiektől, s talán még inkább, mint a többiektől, a hungarológián túl a magyar—cseh kulturális és tudományos értékcsere egyéb lényeges kérdéseiről is kértem véleményt Nejedlýtôl. Immár több mint négy évtized elteltével Nejedlýnek ez az akkor, természetesen rögtönözve kifej tett koncepciója történelmi távlatba került: egyes részletei elmosódtak a korral, a lényege azonban ma is meggyőzőn érvényes. Ezért most — visszaemlékező írásom els5
