Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - Duba Gyula: Nemzetiség és történelem
Duba Gyula NEMZETISÉG ÉS TÖRTÉNELEM A csehszlovákiai magyar nemzetiség társadalmunk szocialista történelmének kezdeteit nagyon mélyen átérezte. Az ezerkilencszáznegyvennyolc februárja után következő tavasz, nyár és ősz létélményévé vált. A hatalomra jutott kommunista államvezetés egyik legmarkánsabb tette volt, hogy a társadalmi — és külpolitikai — életvitelében alaptörvénnyé tette a nemzetköziség eszméjét. A társadalmi eszmények az emberiség életének rendezőelvei, s az igaz és nagy eszmék erkölcsi törvényekké válnak, amelyek hatása valóságalakító. Mi akkor értjük meg igazán a nemzetköziség eszméjének a nagyságát, ha tudatosítjuk, hogy érvényre jutásával mennyire átformálta életünket. A szóban forgó február előtt, a hosszú, pusztító háborút követő béke élet- és embereszményei, a vallás ideál és a hagyományos polgári demokrácia elmélete kevésnek bizonyultak ahhoz, ho^y más népek kivirágzó feltörekvése mellett a hazai magyar nemzetiségnek is életteret biztosítsanak. Ehhez csak a nemzetköziség gyakorlattá váló eszménye volt elég korszerű és erős. Hatására jellemző, hogy fél Európa is megváltozott általa. Egy emberöltő történetéből kell most felidéznünk a régi élményeket, hogy helyükre illeszthessük köztük azokat a tényeket és összefüggéseket, melyekről azokban az időkben még nem tudhattunk. A második világháború vége, a várva várt béke magába csukódó, szorongató világot hozott nekünk. A dél-szlovákiai falvak határa évekig egyben a megismerhető és megélhető valóság határát jelentette. Egész Közép-Európa forrt, vajúdott, társadalmilag és népileg alakult, s falvaink, népünk külső jelzések nélkül, rettenve lapultak és várták, hogy sorsuk beteljesedjen. Pedig a megharcolt háború általában visszaszorította a múlterőket, a régi hatalom és háborúidéző törekvések megnyilvánulásait, felszabadította a forradalmi népi erőket és néhány évtizedes készülődésük után emberközelbe hozta a munkásosztály történelmi célkitűzéseit. A világ megváltozott: a munka embere és az értékteremtő nép javára. Az emberelle- nességben és pusztításban elmarasztalt bűnösök ügyeivel bíróságok foglalkoztak és nemzetközileg elfogadott törvények értelmében szereztek érvényt a kötelező emberi humánumnak. Bizakodóan és derűsen jövőjét építette a világ. Mintegy a még közeli világégés tehetetlenségi nyomatékának megnyilvánulásaként csupán a mi falvainkból vitték teherautók és tehervonatok vagonsorai az embereket idegen tájak felé. Bár máshol is nehéz volt az élet akkor a Du- natájon, élelemhiány, ínség, infláció és társadalmi szervezetlenség nyomasztották a népeket. Az emberiség nehezen gyógyítgatta szörnyű sebeit és óriási erőfeszítéseket tett a jövője érdekében. Egyszerre jövője volt, a holnapra gondolhatott. Népünk sorsát éppen ez tette akkor nagyon nehézzé: a jövő hiánya és az ezt kísérő bizonytalanság.
