Irodalmi Szemle, 1977

1977/10 - KRITIKA - Duba Gyula : Tisztán látni a célt (Gáli Ernő: Tegnapi és mai önismeret című könyvéről)

Tisztán iátni a célt

E sorok írója nem képes a tudós szerzőt — a Korunk főszerkesztőjét — szociológiai és etikai felfedezőútjainak minden részletében elkísérni, hogy munkája összes részleteiről beszámoljon, nem lévén ugyanis szakember az adott tudományos diszciplínákban. S ha Gáli Ernő könyvének ismertetése kapcsán mégis szükségesnek tartja elmondani egynémely gondolatát, erre éppen a szerző bíztatta fel, amikor Előszavában a nemzetiségi kérdés vizsgálatával és alakításával kapcsolatban az „írástudók s-zerepére és erkölcsi felelősségére” hivatkozott. Osztjuk nézetét, miután nemcsak bizalmas közelségből, bé- vülről látjuk, de éljük is a vizsgált problémakör valóságát, azt a sajátos létet és közösségi sorsot, amellyel foglalkozni — egyetértünk a szerzővel — korunkban sem jelent „provincializmust”. Sőt éppen úgy látjuk, hogy a felvetett kérdésekre talált és kidolgozott válaszok mindinkább összefüggnek a huszadik századi világrend nagy történelmi metamorfózisának — a szocializmus térnyerésének — egyetemes problémakörével. Ezért az e téren elért eredmények — egy új emberi humanitás lehetőségei — jövőbemutatók és egyetemes érvényűek.

A nemzeti — nemzetiségi kérdés megalapozásának és európai méretűvé, történelmi jelentőségűvé válásának időszaka a 19. század, a polgári világ érdekeit tükröző romantikus ideák virágzásának a kora. A technikai civilizáció térnyerésével és a feudális életforma széttörésével a burzsoá államalakulatokat szervező polgárság a nemzetet tette meg a közösségi életmód keretévé, s az anyanyelvet az együvé tartozás humánus eszközévé. A nyelvre épülő nemzeti kultúrát a közös jelen és jövő lehetőségévé avatta. Az új világjelenség — a nemzet-kategória s a mögötte álló gazdasági — társadalmi rend — részben hatalmas nyelvi kultúrák létrejöttét tette lehetővé, másrészt viszont kibékíthetetlennek látszó ellentétekkel hintette tele Európa földjét, majd az egész világot, hogy végül két szörnyű világháborúban felfedje történelmi korlátait, és végletekig vitt következetességében — a fajiságra alapuló fasizmusban — emberellenessége lényegét. Pedig a nemzet fogalma nem eredendően emberellenes, hiszen közösségi jellegű, össznépi eszme, de a polgári állam rendjében nagyrészt csupán az immanensen benne lévő kizárólagosság mozzanata érvényesülhetett, elnyomva az önbecsülésből eredő, önérzetes szolidaritásra való készség mozdulását. Humanizálódásának lehetőségei pedig párhuzamosak a szocializmus történelmi útjával s fejlődését ma is idea — a nemzetköziség eszméje — biztosítja.

A második világháború után újra fellángoltak világméretűén az emberiség jelenének és jövőjének nemzetiségi összefüggései, s a kérdéskör korszerű, humánus rendezésének igénye ismét történelmi hatóerővé és létformáló tényezővé vált. Gáli Ernő meghatározása szerint a következő világjelenségek határozzák meg a nemzetiségi kérdés időszerűségét:

Gáli Ernő Tegnapi és mai önismeret című könyvéről

DUBA GYULA