Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - Batta György: Színek Fábry Zoltán portréjához I. Rész

eszébe, hogy szegény nagyapó nem mulat és jól esne neki pár sor. Különben is, van még idő! Hisz oly soká tart még a háború! Üdvözli: Zoli.”

„Miután a frontról hazajöttünk, átjárogattunk egymáshoz, de Zoli sohasem beszélt a frontélményekről. A két világháború között említette néha, hogy lesz egy másik is, hogy már érik.”

Az első világégés jellemző fegyverei a géppuska, a lángszóró, a harcigázok.

A géppuska gépfegyver, az amerikai Hiram Maxim találmánya (1890). Olyan kis- kaliberű lőfegyver, amely állványra helyezve megfelelő beállítás után gépszerkezettel hozható működésbe és percenként többszáz lövést adhat le.

A lángszóró a gyalogság nehéz tüzigépeinek egyike. Rendesen égő benzolt fecskendez, 10—20 méter távolságra is. Alakja permetezőhöz hasonlít.

Az első világháborúban 54 féle harcigázt használtak. Az ingerlőgázok a szemet, lég zőszervet, gyomrot támadják meg. Gázálarc viselésére, s így a harcképesség csökkentésére kényszerítik az ellenfelet. A mérgezőgázok részben fojtóhatásúak, részben a szervezetben felszívódva hatnak. Az első világháborúban még fújták vagy kilőtték a harcigázokat, a másodikban már repülőgépről vetették be.

„Az első világháború egyáltalán nem érintette Stószt. A második is' csak a végén, a visszavonuláskor. Felrobbant egy akna; emberéletben nem esett kár, az áldozat egy tehén volt. Az alvégi ablakok betörtek, mikor a hidat felrobbantották. Ennyi volt. A második világháború kitörésekor városkánkból nem akart berukkolni senki, azért az állí tólagos szervezőket — köztük Zolit is — az ilavai börtönbe vitték.”

Goethe írta 1823-ban: „A sovinizmus a kultúra legalsó szintjén a legerősebb ás leggyakoribb. De van egy fok, ahol egészen eltűnik, az ember úgyszólván nemzetek fölött áll és a szomszéd népek baját és örömét sajátjaként érzi. Ez a kultúrfok volt hozzám méltó, ezt erősítettem magamban.”

Mégis jön, száz évvel később Hitler, aki kijelenti: Az iskolák és főiskolák tananyaga csak előkészít a későbbi katonai szolgálatra. A katonaságnál töltött idő a normális nevelés csúcspontja.

Hans Hinckel, a rajnai kultúra főfelügyelője rivallja 1936-ban: Többre becsülöm a mecklenburgi parasztfiú seggét, mint Einstein fejét.

A hatvannyolc éves Fábry Zoltán az alábbi nyilatkozatokat olvashatja 1965-ben a második világháború néhány életben maradt szereplőjétől:

(Ilse Braun, Hitler sógornője) — A führer nem tűrte, hogy a nők beleüssék az orrukat a politikába. Aki említést tett a „szörnyű állapotban” lévő deportáltakról és a német intelligenciára hivatkozott, azt napokon belül eltávolíttatta, nem tudni hová... Szép izzású szemei voltak, lágy hangja. Nem tudtam elképzelni, hogy akár egy bogárnak is ártson. Most sem hiszek senkinek. Az egész az ő tudta nélkül történhetett...

[Hitler egyik titkárnője) — Tízen voltunk, naponta láttuk. A vérnek sem a látványát, sem a szagát nem szerette. Egyszer lengyelországi élményeiről beszélt és rémülettel a szemében mondta el, hogy bárányt vágtak le előtte! Finom férfi volt, naponta kezet csókolt, gyermekemnek, angyalomnak szólított. Egyetlen lerombolt német várost sem látott. Nem akart a valóság szemébe nézni, illúzióiból élt. A neki küldött referá tumokban mindig minden rendben volt; nyoma sem volt a vereségeknek. Himmler beszámolót tartott a lengyelországi koncentrációs táborok állapotáról és arról, hogy a foglyok milyen kalóriadúsan étkeznek. A gázkamrákról egy kukkot sem szólt. Amikor Éva Braunt feleségül vette, egy ampulla gyorsan ölő mérget kaptam tőle ajándék ba. Ennyim maradt, ennyit adhatok, mondta.

(Hitler hadügyminisztere) — Megdöbbentett, hogy a technika mennyire megváltoztatta a háborúk jellegét! Régen, amikor a királyok is seregeik élén harcoltak, alapo sabban meggondoltak minden lépést. Századunkban — a technika jóvoltából — épp azok nem kockáztatnak semmit, akik az egész háború irányítói és mozgatói. Az oswieczimi borzalmak is azért következhettek be, mert a vezérkar szinte gombnyomással irányította százezrek sorsát, de ő maga csak akkor sodródott veszélybe, amikor Németország elesett. Nem esztétikai élményt jelentett egy-egy szép tank, rakéta, ágyú megtervezése. Amikor a führer végre lehetővé tette, hogy reggeltől estig tervezhessek, alkothassak, nem érdekelt a következmény. Kiéltem alkotói fantáziámat, háromszoros energiabefektetéssel dolgoztam. Csupán saját munkám, saját lelki egyensúlyom érdekelt. Hitler betonlapból építtette a nürnbergi stadion tribünjének fedelét, mert — mint mondta — ezer év múlva is nyugtalanította volna az összeomló tetőből meredező